PILLANATKÉPEK
BESSENYEI FERENC PÁLYÁJÁRÓL
2005. őszén, a honlap indulásakor még eszembe sem jutott, hogy a világhálón keressek adatokat Bessenyei Ferenc pályájának a bemutatásához. Az adatokat Feri saját anyagán kívül a közgyűjteményekből – Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, Történeti Hivatal, Filmarchívum, Magyar Rádió, Széchenyi Könyvtár, Nemzeti Színház, Színháztörténeti Intézet – kerestem ki, ami nem csak sok munkát, de rendkívül nagy élvezetet is jelentett. Mára az intézmények többsége régi anyagának nagy részét már feltöltötte az internetre, ahol milliószámra találhatók már adatok, fotók, leírások. Nem biztos, hogy ez egyértelműen pozitív fejlemény, hiszen egyfelől az adatok ilyen nagymértékű növekedése fokozza az átláthatatlanságot, másfelől e növekedéssel a téves közlések száma is jelentősen megemelkedett. Egy biztos: a kutatómunkát legalább annyira megnehezítette, mint amennyire megkönnyítette. Ráadásul fennáll annak veszélye, hogy a rengeteg részlet között elveszik a lényeg; és az újabb és újabb képek, adatok felbukkanásával rendkívüli módon lelassul egy-egy téma feldolgozása. Ennek az oldalnak – melynek neve „Ez is, az is, avagy Pillanatképek Bessenyei Ferenc pályájáról” – az elindítását ez a mostanra kialakult helyzet sugallta, illetve egy kis túlzással: tette szükségszerűvé. A pályát alaposan feldolgozó további oldalak készítése közben rengeteg új, és közlésre érdemes forrás bukkan elő, és ezeket egy ilyen oldalon a legegyszerűbb bemutatni. (2022. november 17.)
|
1. Tizenkét szék... – művészeti vetélkedő 1962. – helyesen 1967. 2. Stúdióból vagy színházból? 3. Ismeretlen fotók – 1: Kiss Ilona színésznő
|
Lippay Ágnes "1962. augusztus 10-én" (!) készített fotói az mtva archívumából Jelenet Gorkij Kispolgárok című színművéből
Az mtva archívumába fotók százezreit tették fel, melyek között dátum, név, címszó stb. szerint lehet keresgélni. A "Bessenyei Ferenc" címszóra elsőként egy tévéjáték felvételéről készült fotók garmada jelenik meg. A képek aláírása a következő: „Budapest, 1962. augusztus 10. Bessenyei Ferenc (b) színész forgatáson. MTV Fotó: Lippay Ágnes”. Ha a dátum szerint keresünk, és beütjük „1962. augusztus 10.”, akkor is megjelennek ezek a képek.
A képeken látszó színészek, no meg Feri maszkja vezetett nyomra, ezek segítségével találtam meg – a kutatásaim során összegyűlt adataim között – a kérdéses tévéjátékot, melynek felvétele vagy próbája közben Lippay Ágnes, a rádió- és tévé-újság fotósa a fotókat – mintegy két tucatot – elkészítette (és amiből egyetlen egy kép, a balra látható, került csak be a rádióújságba).
A fotók azonban se nem 1962-ben, se nem augusztusban készültek, hanem valamikor 1967. júniusában (legkorábban májusában), hiszen a vetélkedő első adása 1967. június 28-án (szerdán 19:10 órakor) volt. A műsorújság 1967/26. számában egy cikket is közöltek a vetélkedőről. Ebben leírták, hogy a kérdések „az orosz és szovjet irodalom, képzőművészet, zene- és filmművészet köréből kerülnek ki”.
Hogy a résztvevők körében milyen mély nyomot hagyott a vetélkedő az az egyik versenyző honlapjáról: http://strassertibordr.hu/archivum/archiv-tartalmak/12-szek/ tudható meg, aki nemcsak emlékeit meséli el, de egy képet is közöl az adásból (talán éppen magáról és Vitray Tamásról).
Visszatérve magához a jelenethez, azaz Gorkij „Kispolgárok” című drámájához, ezt a színművet a Madách Színház 1964. december 18-án, tehát két és fél évvel a vetélkedő kezdete előtt mutatott be Kiss Manyi, Vas Éva, Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Horváth Jenő, Farkas Gabi, Cs. Németh Lajos, Mensáros László és még sokan mások szereplésével. Bessenyei Ferenc Tyetyerevet (lásd a jobb oldali képet), a kántort játszotta (életében már másodszor). E szerep pályájának egyik nagy alakítása volt, a honlap ITT emlékezik meg róla. A Madách színházi szereposztásból az 1967-es tévé-jelenethez a televíziós jelenet rendezője csak Feri-Tyetyerevet vette át. Bár leírva sehol nincs, de a fotók alapján arra lehet következtetni, hogy a vetélkedő "rejtvényében" Farkas Gabi szerepét (Polja) Pap Éva, Cs. Németh Lajosét (Nyíl) Szokolay Ottó, Vas Éváét (Tatjána) Margitai Ági, Horváth Jenőét (Besszemenov) Velenczei István játszotta. Az rtv: „rádió- és televízió-újság”-ban Tyetyerev és Polja, azaz Feri és Pap Éva kettőse látható.
Mind a műsorújságban megjelent fotó, mind az mtva archívumában látható képek alapján úgy tűnik, hogy a színműből egy olyan jelenetet forgattak le, amelyben Feri/Tyetyerev nem sokat beszél, csak ül hátul és pipázik… Ezért befejezésül álljon itt a 2001-ben készült Bessenyei című könyvből Földes Anna kritikájának egy részlete: Végezetül egy csoportkép Lippay Ágnes fotóiból, azokkal a – hamis – adatokkal ahogyan az mtva archivumában szerepelnek
Feltéve: 2022. november 17.
Stúdióból vagy színházból? Egy újságcikk és egy rádióriport A most bemutatásra kerülő két dokumentumot témájuk és a bennük felvetett probléma kapcsolja össze. A téma – egy rádiós műsor kapcsán megjelent cikk írója tolmácsolásában – így szól: „Mikor érvényesül jobban egy dráma, ha a stúdióban adják, vagy [ha] színházból közvetítik?”; a probléma pedig így: Ki vagy kik és miért igyekeztek ártani Bessenyei Ferencnek pályája során? a) Egy interneten megjelent újságcikk
Sztankay Ádám (többek között a Hogy volt?! című televíziós múltidéző sorozat egyik műsorvezetője) tollából jelent meg az interneten 2022. augusztus 21-én egy terjedelmes Bessenyei-életrajz, mely a következő címet viselte: „Boldognak hitték, pedig rengeteg szenvedés érte a valaha élt egyik legnagyobb magyar színészt”. A cikk a honlapon ITT olvasható.
2023. április 19-én az Oltalom Rádió Papp János színművész „Csavargó – Egy vers ürügyén” című sorozatából a velem készült beszélgetést sugározta. A vers, amit Janó bevezetésként elmondott, Szabó Lőrinc Semmiért egészen című megrázó költeménye volt. A műsor az interneten és a honlapon ITT (csak maga a beszélgetés) is meghallgatható.
Ez a két műsor nemcsak időben, de apropójából is összekapcsolódik. Sztankay Ádám írásában ugyan felsorolta a Ferit ért bántásokat – ezek között többször idézett a Nemzeti Színházban készült Ferit sértegető jegyzőkönyvekből –, de például a fentebb idézett mondatával egyúttal azt is sejteni engedte, hogy a „rengeteg szenvedés” nem csak ezekből az ismert inzultusokból tevődött össze: hanem volt, kellett lennie valami más "bántó dolognak" is, ami Ferit egész pályáján végigkísérte.
Feri életét, a róla és vele megmaradt felvételeket kutatva, egyszerűen nem lehet nem észrevenni, hogy színházi előadásainak minden értékes darabja hiányzik az archívumokból, mert később még a felvett, majd sugárzott színházi közvetítések túlnyomó többséget is letörölték, eltüntették. Ez a legfeltűnőbben a tévé által felvett és közvetített színházi előadások kapcsán érhető tetten. Tévés munkásságának tárgyalásakor ugyan már szó volt erről, de ez olyan felháborító dolog, hogy nem lehet elégszer elmondani. Nos, az a bántó dolog, amire a cikk csak utal, de amiről én a riport során beszéltem is, egy pályatársának a folyamatos áskálódása volt. Miként Sztankay Ádám fogalmazott: ez az úr bizonyítottan azok közé tartozott, akik számára „Bessenyei Ferenc két Kossuth-díja, 1954-es érdemes művész kitüntetése zavaró” volt. De nemcsak ezek, hanem a kollégái és a nézők körében élvezett rendkívüli népszerűsége is, de legesleginkább kitűnő, felejthetetlen alakításai. Mivel az illető úr mind a politikusokkal, mind a televízió színházi osztályának munkatársaival egész életében kitűnő kapcsolatokat tartott fenn, különösen e két területen tudott sokat ártani Ferinek.
Se Feri korában, se őelőtte, és pláne őutána! nemigen akadt még egy olyan magyar színész, aki azokat a nagy történelmi és drámai hősöket úgy el tudta játszani, ahogy ő: erre születni kell, ezt nem lehet megtanulni. Nos, Feri a Bánk bán – Az ember tragédiája mellett a második legnagyobb, legfontosabb, legmagyarabb dráma – címszerepét pályája során – az 1947-es Miskolc-i és az 1978-as Szegedi Szabadtéri Színpad-i előadás között eltelt 31 év alatt – kilenc, azaz 9 különböző előadásban játszotta el. E kilenc közül a televízió két előadást vett fel és sugárzott, majd letörölt. A rádió egyetlen egyet sem! És végül utoljára hagytam az Othellot, melyről még dokumentumfilmet is készítettek annak idején, s melyre olyan világhírű színészek, mint Szergej Bondarcsuk és Michael Redgrave is eljött, hogy megnézze, és amit 1954-től 1963-ig folyamatosan játszott a Nemzeti Színházban, majd 10 évvel később a Madách Színházban. Az 1954-es előadást a rádió közvetítette, majd letörölte, az 1960-as felújítást a rádió és a tévé is közvetítette, az utóbbi aztán letörölte, a rádió a mai napig (2005-ös adat) megőrizte. Az 1973-as Madách színházi előadást 1976-ban mind a rádió, mind a tévé közvetítette, majd az utóbbi helyen letörölték.
Az Othelloval eljutottunk a mai bejegyzés címében feltett kérdéshez: „Stúdióból vagy színházból?, avagy: Mikor érvényesül jobban egy dráma, ha a stúdióban adják, vagy [ha] színházból közvetítik?”
Hogy a rádióbírálat írójának mennyire igaza van, azt pont az Othello tévéstúdióban 1976-ban készített felvétele igazolja. Mint fentebb olvasható, a televízió közvetítette mind a Nemzeti színházi előadást, mind a Madách színházit, de mindkettőt letörölte, és helyette készített egy stúdió-változatot. Ez teljesen hűen követi a színházi előadást, de a színészek játéka nem a nézőtér normális távolságából, hanem szoros közelségből van felvéve, ami rendkívül bántó, és éppen a lényeget, a drámát és a színházi élményt nem adja vissza, sőt – mondhatni – szinte karikatúrát csinál belőle. A színészek ezen a felvételen is a színpadra készített maszkjukban játszanak, ami sokkal erősebb, hiszen a nézőtér messzebb van, mint a kamera. Ráadásul a színházban mindig az egész színpadot látja a néző, az összes jelenetben résztvevő színésszel, míg a stúdióban a kamera egészen közelről és többnyire csak egy szereplőt, arcot mutat.
Színházból vagy stúdióból? ez a kérdés Bessenyei Ferenccel kapcsolatban különös jelentőséget nyer, hiszen a fentebb felsorolt előadásokban játszott nagy szerepeinek többségéből a televízió stúdiófelvételt készített. A Fáklyaláng, a Galilei, a Széchenyi, Az Áruló, az Othello, a Lear király színműveknek ugyan hiányoznak a színházi közvetítései, de megvannak a stúdiófelvételei (ezeken kívül többek között még a Sir John Falstaff és A két Bolyai című drámáknak is). A Bánk bánból és az Úri muriból pedig rádióváltozat készült, melyek ma is megvannak az archívumban. Nagy szerepei közül csak Illyés Dózsájából nem készült semmilyen stúdió-változat. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyivel drágább egy stúdiófelvétel elkészítése, mint egy színházi előadás közvetítése! Mégis azt akarják bebeszélni nekünk, hogy anyag-, azaz pénzhiány miatt törölte a televízió a színházi felvételeket! Köztük Bessenyei Ferenc színháztörténelmi értékű előadásait!
Mint fentebb utaltam rá, a tévé színházi osztályáról nagy valószínűséggel nem véletlenül tűntek el Feri színházi előadásainak a felvételei. Azt viszont nem tudom, hogyan történhetett, hogy három legkedvesebb stúdió-felvételét is letörölte a televízió: Pláne, hogy az első kettőt Zsurzs Éva rendezte, akinek rendezéseit mindig is kiemelt gondossággal kezelte a televízió. Ez a kettő Feri és Zsurzs Éva pályájának két első tévéjátéka volt: Barta Lajos „Zsuzsi” című vígjátéka 1960-ból Ferivel és Bara Margittal a főszerepekben, és a Tolsztoj „Kreutzer szonáta” kisregényéből készült tévéjáték 1963-ból Feri, Ruttkai Éva és Kálmán György szereplésével. Kristóf Károly kérése – „Amit színház játszik, közvetítsék onnan; csak azt a művet mutassa be a rádió társulata, amit színpadjaink nem játszanak” – 1955. januárjában hangzott el. Sajnos, felszólításának semmilyen hatása nem lett, legalábbis, ami a Bessenyei-féle előadásokat illeti. A magyar színházművészet különösen sokat vesztett ezzel, biztosan többet, mint maga Bessenyei Ferenc….
Ismeretlen fotók – 1. Kiss Ilona színésznő
Az Ismeretlen fotók nevet viselő oldalra feltett első fotón Feri mellett Kiss Ilona (1921-2004) színésznő áll; az a hölgy, akiről Feri halála napjáig négy fotót őrzött meg; ilyet ismerősei közül senki mással nem tett meg: Ez már önmagában is elég ok arra, hogy Kiss Ilona személyével foglalkozzam, de ezen kívül van még két másik okom is erre.
Elsőnek azonban következzenek a száraz lexikális adatok:
Miután Nagyváradon (majdnem) elvégezte a tanítónőképzőt, Kolozsvárra ment, ahol 1939-ben, 18 évesen beiratkozott Hetényi Elemér (1866-1943) színész, rendező színészképző iskolájába. 1940-től már fellépett a Kolozsvári Magyar Színházban, majd ennek jogutódjaként 1941-ben a Kolozsvári Nemzeti Színház szerződtetett tagja lett: az 1942-43-as évadra pályatársnőjével, Bázsa Évával innen kapott egy évi szabadságot. Ezt az időt mindketten a Miskolci Nemzeti Színházban töltötték, ahol nagyon sok szerepet játszottak, és ahol Feri is ebben az évadban lett első ízben tag. Kiss Ilona a következő évadban Kassán játszott. Az 1948-49-es évadot a Both Béla rendező-Kiss Ilona színésznő házaspár a Szegedi Nemzeti Színházban töltötte, ahol ekkor Bessenyei Ferenc – ugyan a pécsi társulat rendes tagjaként – vendégszereplőként játszott. (A jobb oldalon látható kép Miskolcon a Városbíróság - Színészek futballmeccsen készült 1943. április 11-én. Középen Feri előtt kezében zászlóval áll Kiss Ilona. A kezdőrúgást – az újságok tanúsága szerint – Komlós Juci rúgta ugyan, de a zászlóból arra lehet következtetni, hogy azért a többi népszerű színésznőnek, köztük Kiss Ilonának is jutott valamilyen szerep a meccsen.) Feltéve: 2023. szeptember 11 és 12. Mielőtt folytatnám Kiss Ilona pályának bemutatását, felteszek két megható megemlékezést, amiket az interneten találtam Kiss Ilonáról. |
Katona András 2010 körüli bejegyzése:
Kiss Ilona, talán sokan a nevét sem ismerik már. Pedig kiváló primadonna volt, fekete a szőkék között. Először pont ebben a szerepben láttam a Három tavasz-ban. Mellékszereplő volt, fontos, de mellékszereplő, mégis azonnal megjegyeztem a nevét. Levegője volt. |
Szigethy Vera 2012-ben írt üzenete: És ne feledjük, amiben a legszebb volt, a Szelistyei asszonyok Annája. Nála dekoratívabb, szebb, színésznőt el sem lehet képzelni. Szép mély búgó hangjával. Életben is kedves, közvetlen, természetes ember volt. Teljesen elfedve halt meg, az újságban csak úgy mellékesen említették halálhírét. Ugyanígy feledkeztek el abszolút-hallású, remek karnagy és zeneszerző férjéről, Bródy Tamásról. Sajnos. |
E két szem- és fültanú megemlékezéséhez szomorúan teszem hozzá, hogy a Farkasréten eltemetett előadóművészek sírjának védettségéért a Nemzeti Örökség Intézetéhez 2018 januárjában benyújtott kérvényben felsorolt művészek között szerepelt Bródy Tamás (1913-1990) Liszt Ferenc-díjas karmester, zeneszerző és felesége sírja [43/3-1-26] is. A NÖRI azonban a 92 védettségre beterjesztett művész-sír közül mindössze 24-nek adta meg a védettséget, a többit, köztük a Bródy-Kiss házaspár sírjára kért védettséget elutasította. [Lásd ezzel kapcsolatban a következő dokumentumokat: Színházi és filmes szakemberek "védett" sírjai a Farkasréti köztemetőben; – Kérvény; – Film- és színművészek sírjai a Farkasréti temetőben] Ugyanakkor örömmel töltött el, hogy a Fővárosi Operettszínház fennállásának 100. évfordulója alkalmából idén tartott gálán Kiss Ilona arcképét és nevét is bemutatták, valamint az is, hogy Feri a Szabó Évával 1989-ben folytatott rádiós beszélgetésben „Olyannak fess le, amilyen vagyok…” – születésnapi portré Bessenyei Ferenccel a vidéki női színész-kollégái közül Kiss Ilona és Bázsa Éva nevét említette. |
a MAGYAR ÉLET című újság 1943. február 28-i számában "nt" aláírással megjelent interjú Kiss Ilonával
Közönség kérdez, – Színpad felel . . .
Az idegen asszony próbája megy a színpadon. A színészek próbálgatják szerepüket, most még a „súgó” nyilvános szereplésével. A miskolci színtársulat egyik legértékesebb tagja, Kiss Ilona éppen partnerével, Bessenyivel próbálja jelenetét, Deák Lőrinc főrendező irányítása mellett. A legnagyobb csendben megy a próba, jövő héten kedden lesz a bemutatója [szerk.: jövő kedd, azaz március 2-án, azaz 3 (három) napi próba után; majd újabb három nap, és március 5-én már újabb premierje lesz mindkettőjüknek: az Idegen asszonyban szerelmespárt alakítanak, az új darabban pedig apát és lányát].
– Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy színésznő legyen? Az ügyeletes csenget, tovább megy a próba. Kiss Ilonának jelenése van, kedvesen búcsúzik, nem akar lekésni fontos szerepéről . . . |
Feltéve: 2023. szeptember 11 és 12.
|