BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

EGYÉB



Ezen az oldalon Bessenyei Ferencről és Bessenyei Ferenccel készült kiadványok, újságcikkek, hanganyagok, fontosabb rádiófelvételeinek gyüjteménye, és sok minden egyéb, más kategóriába nem sorolható anyag kapott helyet



KÖNYVEK    AUDIOFELV.    VIDEOFELV.    RÁDIÓFELV.     ELŐADÓESTEK     SAJTÓ     SAJÁT ÍRÁSAI    SZEREP-TANULÁS



– a következő cikk, DEÁK ATTILA írása, a terasz.hu internetes újságban jelent meg 2005. januárban

Búcsú Bessenyei Ferenctől
„Jó volt élni. Szeretlek benneteket, ha nem esik az eső, gyertek ki a temetésemre!”

Ha esik, ha fú, sajnos ott leszünk…
2005. január 12-én 13 órától, 14 órakor kezdődik a szertartás.

Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészt, a Nemzeti Színház örökös tagját, a Nemzet Színésze cím kitüntetettjét a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. Szépen ment el, még karácsony előtt elbúcsúzott mindenkitől, akit szeretett: „Jó volt élni!” – s aztán elfáradva annak az asszonynak a karjai között pihent el, akivel közel három és fél évtizeden át jóban-rosszban együtt volt.
Elment, de köztünk marad. A színházi élmények egy-két generáció elmúltával feledésbe merülhetnek, de a celluloidszalag, a hangfelvételek, amíg ember él a földön, őrzik csodálatos hangját, tehetségét. Köteteket töltenek meg a művészetéről szóló, dicsérő írások, de még halála után is kevesen írták le róla, hogy egyszerűen őstehetség volt. Valószínűleg azért, mert sokan nem ismerték, vagy félreismerték.

Most azt írják róla, hogy tegezte a világot. Való igaz, csak ő azt nem úgy tette, ahogy sokan hitték, gondolták. (Emlékszem, néhány éve a televízióban az elviselhetetlen reggeli kérdező „Ferikém”-nek szólította. Bessenyeinek elkerekedett a szeme, tátva maradt a szája. Természetesen, mintha mi sem történt volna, mondta tovább bájosan a magáét.) Valójában szemérmes ember volt, azt leplezte a hangos nevetésével, a „mindenkit magamhoz ölelek” tegezéssel. Úgy istenigazából nagyon kevés embert engedett közel magához, még az állítólagos barátait sem. Volt benne egy egészséges távolságtartás. Nagyon is vigyázott arra, hogy betartsa a három lépés távolságot. Aki pedig valamilyen szerencse folytán kiérdemelte, hogy emberszámba vegye, meghallgassa, figyeljen rá, netán kérdezzen is tőle valamit – nos, az egy életre szóló, isteni ajándékban részesült.
Józan paraszti bölcsességgel, életintelligenciával rendelkezett. Sokan ezt el sem hitték róla. Félszavai, egy-egy találó mondata sokkal többet ért, mint kétórás üres fecsegés. Közös munkálkodásunk során, amikor már nem bírta tovább a pályájával kapcsolatos faggatózást, elővett két hatalmas ládát, amelyben róla készült fotók, újságcikkek, interjúk, kritikák között ott voltak a saját feljegyzései egy-egy szerep megformálásáról. Régi, elsárgult, A/4-esnél kicsit nagyobb, vízjeles papíron hatalmas betűs zsinórírással a gondolatai az éppen formálódó szerepről. Sok bölcsesség Kossuthról, Görgeyről, Széchenyiről. És a színházról – ezeket ismételte is később interjúiban. Amikor átböngésztem ezeket a remek jegyzeteket, megkérdeztem tőle: mikor tudta ezeket papírra vetni? A tőle megszokott kapkodó félmondattal intézte el, hogy hajnalonként. Mindezt azért is emeltem ki hatalmas hátrahagyott életművéből, mert nagyon sokan (esztéták, kritikusok, riporterek) azt hitték, hogy amit a szerepformálásról, vagy akár Németh Lászlóról, vagy másokról kinyilatkoztat, az afféle teátrális megnyilvánulás, valahol hallotta, valahol olvasta – holott valójában mindez a szerepein való elmélyült munkálkodása közepette kristályosodott ki benne.

Azt is sokan hajlamosak voltak hinni, hogy amiket az interjúkban olyan szuggesztíven unos-untalan ismételt színházművészetünkről, azok sem az ő gondolatai. Pedig ő már a nyolcvanas évek elején egy hosszú Tiszatáj-interjúban a világba kiáltotta, hogy mitől fog tönkre menni a magyar színház – s ma látjuk, tapasztaljuk: minden szava igaznak bizonyult.
Ritka alkalom volt, ha hívott, s ezért is lepődtem meg, amikor karácsony előtt a kocsimban a mobilomon megszólalt a hangja: nem kért semmit, csak kellemes ünnepeket kívánt, s ajánlotta figyelmembe felesége új könyvét.

Legendás volt a találkozása, majd a házassága dr. Élthes Eszterrel. Sokan azt hitték róla, hogy futkos a nők után – pedig dehogy! Sokat idézett mondása volt: „A nők imádnak megbocsátani!” Az igazság az: őt csak a színház érdekelte, annak vetett alá mindent. Szerelmet, barátságot, családot. Az élet és a színpad egy volt számára. De a színházat jobban szerette. Neki az volt az élete!

„Szép életem volt, gyerekek, szép életem volt” – ismételgette halála előtt néhány nappal az MTV reggeli műsorában. Az örök álma is legyen nagyon szép! Akik ismertük, tudjuk: a Színészóriás valójában az idők végezetéig velünk marad…


KÖNYVEK BESSENYEI FERENCRŐL

A BESSENYEI FERENCRŐL ÍRÓDOTT KÖNYVEKKEL
RÉSZLETESEBBEN EZ A KÜLÖN OLDAL FOGLALKOZIK

TARJÁN TAMÁS: BESSENYEI FERENC

        Megjelent a Filmbarátok Kiskönyvtára,
        Kortársaink a filmművészetben sorozatban
        A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum és a
        Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa; 1983
        Az író 1982 tavaszáig követi végig Bessenyei Ferenc pályáját.
        (a kötet antikváriumokban kapható)

        ISBN 963 562 984 2

DEÁK ATTILA: BESSENYEI FERENC

        Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó
        Budapest, 1989
        Az író az 1987 májusában bemutatott Galilei próbái alatt írta a könyvet,
        a művész pályáját eddig követi nyomon beszélgetések és újságcikkek alapján.
        (a kötet antikváriumokban kapható)

        ISBN 963 422 897 6

BÓTA GÁBOR-FÖLDES ANNA-GERVAI ANDRÁS-SZIGETHY GÁBOR: BESSENYEI

        Budapest Print Budapest, 2001
        Szigethy Gábor és Földes Anna Bessenyei Ferenca színházi szerepeit
        Gervai András a színész filmszerepeit veszi sorra korabeli kritikák nyomán.
        míg Bóta Gábor az interjúkat készítette.
        (a kötet a művész halála után további interjúkkal kiegészítve újra megjelent
        és jelenleg is kapható)

        ISBN 963 00 8470 8



B. ÉLTHES ESZTER: FÉRJEM, A KOMÉDIÁS

        Bessenyeiről a feleség, B. Élthes Eszter
        és 40 kollégája, ismerőse
        Bessenyei KFT. 2004
        a könyv első részében a feleség vall férjéről
        a másodikban 40 írás, illetve interjú található a színészről,
        és vele kapcsolatban az elmúlt évek színházi életéről.
        (a kötet jelenleg is mindenütt kapható)

        ISBN 963 217 161 6

        Előzetes a könyv bemutatójáról
        Tudósítás a könyv bemutatójáról
        A terasz.hu internetes újság kritikája

        Részletek a könyvhöz készült beszélgetésekből


Bessenyei Ferencnek a „Férjem, a Komédiás” című könyv elkészülte után írt hivatalos nyilatkozatában többek között ez áll: „Kijelentem, hogy (a feleségemen kívül) senki másnak nem adtam engedélyt vagy megbizatást rólam szóló semmilyennemű írásra, nyilatkozatra, sőt ezt a jövőben sem engedélyezem.”


FONTOSABB ÍRÁSOK BESSENYEI FERENCTŐL
Bessenyei Ferenc: Bánkról gondolkodom (Színház, 1968/1.)
Bessenyei Ferenc: Házunktól a színházig (Film, Színház, Muzsika, 1979. szeptember 29.)
Bessenyei Ferenc: Boldogságos szép emlékek (Csongrád megyei Hírlap, 1981. november 22.)
A színész: néptanító (Bessenyei Ferenc felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsa VI. kongresszusán,
                              1976. szeptember 17-én
)
Te voltál az én egyetemem... Bessenyei Ferenc a 75 éves Nádasdy Kálmánról (Új Tükör, 1979. november 25.)
A színház: ennek a népnek a szolgálata; Pálfy G. István beszélgetése Bessenyei Ferenccel (Tiszatáj, 1981. július)


FONTOSABB ÍRÁSOK BESSENYEI FERENCRŐL
Galsai Pongrác: Bessenyei Ferenc (G.P.: Öltözőtükör, 1971.)
Sándor Iván: Egy színészi per története (S.I.: Arcok, szerepek, 1971.)
Németh László: Levél Bessenyei Ferenchez (N.L.: Megmentett gondolatok, 1975.)
Földes Anna: Boldog színházat szeretnék látni (F.A.: A színészé a szó, 1976.)
Koltai Tamás: Bessenyei Ferenc (K.T.: Színházfaggató, 1978.)
Illés Jenő: A Pál utcától a Nemzeti Színházig (Pesti Műsor, 1980. 28-39.)
Benedek András: Egy kor foglalata és rövid krónikája (B.A.: Színházi műhelytitkok, 1985.)
Major Tamás és Bessenyei Ferenc levélváltásai (A színház nem szelíd intézmény, 1985)
Huszti Péter: Te, Feri! (H.P.: Királyok az alagútban, 1986.)

        és a többi...

TOVÁBB


     ÉLETE           PÁLYÁJA          SZÍNHÁZ           KEZDŐLAP         FILM-TV           KÉPGALÉRIA