|
1. Rembrandt 1966. 2. Csendélet 1971. 3. A színész kérdez 1974. |
A Rembrandt című tévéjáték próbái alatt újságriport készült Bessenyei Ferenccel, aki így vallott a darabról és szerepéről: „A mű egy nagy művész és nagy lélek viszonyáról szól a világhoz, a hétköznapokhoz, a munkához. Bródy tulajdonképpen a véleményét mondja el a festőről, hiszen jórészt kitalált szituációkba helyezi, de ahogyan ezekben a képzeletbeli Rembrandt cselekszik, az tökéletesen egybevág valóságos lényével. … Nagyon nehéz volt megkeresni a színészi maszkot a felvételekhez, mert Rembrandt ahány önarcképet festett, annyiféleképpen látta magát. A szerepet pedig hasonlóság nélkül szinte lehetetlen lett volna megoldani. Meg kellett keresni a középarányost és a művész korát is. Így lett a mi Rembrandtunk 50 év körüli, ritkuló hajú és szakállú, kicsit gyűrött arcú férfiú. Egy hónapig próbáltunk Ádám Ottó rendezésével. … Gosztonyi János drámájában a teljes életét eljátszottam, most csupán néhány napját elevenítjük fel úgy, ahogyan az írói fantáziában élt. Rembrandt, úgy érzem, kicsit rokona Galileinek, csak nem olyan tudatos harcos, mint a nagyszerű tudós, de ő is megvívja a művész örök és mindig meg-megújuló legnagyobb harcát. Harcol, mert fáradhatatlanul munkálkodik, alkotja a szépet, a tisztát, nap nap után hitet tesz és bizonyít. … ”
Noteszába pedig 1965. november 30-án a következő bejegyzést írta: „Rembrandt vége, nagy lelkizés vége. Szép volt, jó munka!” Ezek szerint a Rembrandt felvételeit már 1965 végén befejezték, de csak 1966-ban mutatta be a televízió. Bessenyei Ferenc mellett a főbb szerepeket Pécsi Ildikó, Kovács István, Mensáros László, Pap Éva, Gyenge Árpád, Koltai János, Körmendi János alakították. Rendező: ádám Ottó, operatőr: Kenyeres Gábor volt.
Kovács István a „Férjem, a Komédiás” című könyvben így mesélt a Rembrandt tévéjáték forgatásáról: „Pályám során a legérdekesebb Ferivel való találkozásom a Rembrandt című tévéjátékban volt. Nekem akkor – csakúgy, mint egész életemben – őrült szerencsém volt ezzel a szereppel. Ádám Ottó rendezte a filmet, és bár engem nem tanított, mégis meghívott Titus, azaz Rembrandt fiának a szerepére Bessenyei, Pécsi Ildikó partnerének. … Azóta is kristálytisztán emlékszem a Rembrandt olvasópróbájára. Bemutatkoztam, és Feri, akihez úgy mentem oda, hogy remegett a lábam, egyetlen pillanat alatt eloszlatta bennem a feszültséget. Úgy fogadott, mintha 20 éve ismernénk egymást, és egy perccel ezelőtt hagytunk volna abba valamilyen beszélgetést. Egyetlen szemvillanás alatt áthidalta azt az egyébként hosszabb időszakot, amelyben közel lehet valakihez kerülni. Kapcsolatunk ettől kezdve csak gazdagodott. Oly mértékben könnyítette meg nekem, zöldfülű főiskolásnak
A fotókon Bessenyei Ferenc a felvétel szünetében, majd Pécsi Ildikóval, Kovács Istvánnal és Gyenge Árpáddal látható. |
| Részlet a tévéjátékból MPEG fájltípus: 4,71 MB ![]() |
![]() |
|
1971 tavaszán a televízióban Szirtes Tamás Bessenyei Ferenc, Domján Edit és Muszte Anna szereplésével tévéjátékot rendezett Molnár Ferenc Csendélet című darabjából, amelyet a televízió 1971. június elején sugárzott, majd gyorsan megsemmisített, azaz letörölt. (Szirtes Tamás egyébként később még egyszer megrendezte ezt a darabot, Huszti Péterrel, Hernádi Judittal és Varga Máriával - ez a felvétel ma is megvan a televízió archivumában.) Bessenyei és Domján Edit nemcsak jó kedvvel komédiáztak ebben a színészekről szóló kítűnő egyfelvonásosban, hanem dalra is fakadtak. A darab bevezetőjében Bessenyei Ferenc több kuplét is elénekelt, amit azóta soha, sehol nem lehetett, nem lehet hallani, csak most itt. Mivel annak idején még nem volt videó, a felvétel igen gyenge minőségű, de azért élvezhető és teljesen egyedi, hiszen sehol máshol nincs meg. |
![]() |
Ön volt az a nő, az a mesekicsi nő ... mp3 fájltípus (284 KB, 12 mp) wmv fájltípus (118 KB, 12 mp)
Így, így, a kéz a kézben ...
Jaj, nem tudom mi az oka ...
Buksi, te édes kis barnám ...
Domján Edittel két részlet a darabból
|
| 1971-ben nemcsak a televízió foglalkozott a kultúrával és mutatott be egyre-másra jobbnál-jobb tévé-játékokat, -filmeket, irodalmi műsorokat, de a napi újságok is, melyek nem mulasztották el, hogy a tévében látott, vagy a rádióban hallott darabokról szinte másnap kritikát jelentessenek meg. Így fennmaradt néhány képes beszámoló a Csendéletről is, melyek azonban – szokás szerint – nem annyira a kérdéses produkcióval, mint inkább a művel foglalkoztak. Így még a Film Színház Muzsika hosszú cikkéből is csak alig pár sor foglalkozott a színészek remek játékával. Ehelyütt ezek a cikkből kiragadott részletek olvashatóak. |
![]() |
A Film Színház Muzsika „Csendélet marakodással” címmel közölte Gáll István jegyzetét A SZÍNÉSZEK élvezik ezt a játékot. Szirtes Tamás rendező jól teremti meg a játék hangulatát. A rossz, öntelt színészeket, akik teljes hittel és szenvedéllyel hisznek önnön nagy művészetükben, csak igazi művészek tudják igazán jól életre kelteni. Olyanok, mint Domján Edit és Bessenyei Ferenc. Akik el tudják hitetni, hogy igazi tétje van a marakodásnak. De akik képesek megéreztetni, a darab végén, hogy egy rossz darabban csepűrágók ágálnak esténként a vidéki színpadon. Hogy takarják egymást? Az teljesen mindegy. Ez a két művész nem takarja el a figurák ürességét, tehetségtelenségét. Kiszolgáltatja nekünk őket. S mi ezen jól szórakozunk.
|
|
Azután a Film Színház Muzsika még egy másik képes beszámolót is lehozott a darabról, Molnár Ferenc: Csendélet, „Játék hazugságokkal” címmel A Csendélet egyike Molnár Ferenc jellegzetes stílusú, a polgárt egyszerre szórakoztató és karikírozó műveinek. A háromszereplős egyfelvonásos vígjáték egymást követő játékbeli hazugságai átkerültek Szirtes Tamás rendezésében a képernyőre. Tulajdonképp az egész fonák-fanyar tréfa két ember életének egy villanása, két színészé, akik közül az egyik nő, a másik férfi, s akik sem egymással, sem egymás nélkül nem képesek élni. |
|
![]() |
Nógrád / Salgótarján 1971. június 8. számában Barna Tibor elemezte a darabot a Képernyő előtt rovatban „Színdarab a színészéletről” címmel A Csendélet ritkán játszott és kevéssé ismert egyfelvonásos Molnár Ferenc hagyatékából. A televízió érdeméül írandó, hogy előkereste, felmutatta számunkra. S ha meglehetősen régmúlt is a miliő, melyben a történés pereg, mégis élvezetes és szórakoztató percekkel szolgált. Ebben jelentős az érdeme az érzékelhetően nagy kedvvel komédiázó Bessenyei Ferencnek és a franciás-könnyeden pikáns, élénk játékmodorú Domján Editnek, valamint az Erzsi szobalányt formáló, igen tehetséges Muszte Annának. |
A Film Színház Muzsika 1974. április 13-i száma mindössze egy képet és a képaláírást közölt a televízióban április 2-án, kedden 20 órától sugárzott irodalmi estről. „Az ÉS SZÍNÉSZ BENNE MINDEN FÉRFI ÉS NŐ … című sorozat múlt heti adása Csehov művészetéből adott keresztmetszeteket. Jelenet a Ványa bácsiból. Asztrov: Bessenyei Ferenc, Jelena: Ronyecz Mária” A Csehov estre – mint a fenti idézetből is kiderül – egy tévésorozat, „ÉS SZÍNÉSZ BENNE MINDEN FÉRFI ÉS NŐ”, illetve „KALANDOZÁS KÉTEZER ÉV SZÍNPADÁN” hatodik, „A SZÍNÉSZ KÉRDEZ” egyedi címet viselő adásában került sor. A műsort Gyárfás Miklós vezette és az a Horváth Jenő rendezte, akitől Feri már 1949-ben jelentős szerepeket kapott Szegeden, és aki 1967-től – vidéki színházakban megtartott státusza mellett – a televízióban rendezett. 1949 tavaszán Bessenyei Ferenc pályájának két jelentős figuráját éppen Szegeden Horváth Jenő rendezésében játszotta először: Tyetyerevet a Kispolgárokban és Szakhmáry Zoltánt az Úri muriban. (Egyébként jó tudni, hogy Horváth Jenő nevű színész-rendező a magyar színházi világban – és Bessenyei Ferenc életében – kettő is volt. Az egyik Horváth Jenő, aki 1910-ben született, volt az egyik vezetője a szegedi színháznak, aki 1940-ben felvette Ferit, és aki akkor nemcsak rendezett, de játszott is. Ezzel a Horváth Jenővel Feri a Madách Színházban találkozott újra, amikor a Kispolgárokban együtt játszottak, ő Tyetyerevet, Horváth Jenő pedig Besszemenovot. A másik Horváth Jenő fiatalabb, 1921-ben született, és vele is Szegeden találkozott először Bessenyei Ferenc, de csak 1949-ben. Ő osztott rá igazán jelentős szerepeket. És az ebben a cikkben szereplő tévéadás színházi betétjeit ő rendezte. Az első Horváth Jenő már 1968-ban meghalt.)
Másodikként az Ivanovból játszottak jeleneteket. Bessenyei Ferenc ennek főszerepét is alakította már, mégpedig a Nemzeti Színházban, az 1971 januárjában bemutatott Marton Endre rendezte előadásban. 1971-ben Ivanov nagybeteg feleségét Váradi Hédi, szerelmét Moór Mariann, míg most ugyanezeket a szerepeket Szakács Eszter és Drahotea Andrea alakította, az orvost akkor és most is, Szersén Gyula.
Ennek az 1974-ben sugárzott, és a tévé archívumában a mai napig fennmaradt adásnak az a különös jelentősége, hogy Bessenyei Ferencet élete két kiemelkedő szerepében csak itt lehet látni. Bár a televízió annak idején mind a Ványa bácsit, mind az Ivanovot közvetítette, a felvételeket letörölték, úgy hogy Feri játéka csak ebben az összeállításban, azaz az előadás néhány itt bemutatott jelenetében látható. (A rádió archívumában mindkét darab színházi előadása megvan.) |
| Gyárfás Miklós bevezetője: wma fájltípus: 2:14 p; 560 KB
|
Bessenyei Ferenc bevezetője: wmv fájltípus: 2:16 p; 2,66 MB
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Részletek a Ványa bácsiból
1. részlet:
2. részlet:
3. részlet:
4. részlet:
5. részlet: |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
| Részletek az Ivanovból
1. részlet:
2. részlet:
3. részlet:
4. részlet:
5. részlet:
6. részlet: |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Részletek a Hattyúdalból
1. részlet:
2. részlet: |
| ... folytatása hamarosan következik |