„Bessenyei Ferencet férfias alkata, zengő orgánuma, szenvedélyes szuggesztivitása a klasszikus hősök szerepkörére tette alkalmassá. Bánk bán megformálásában egy évszázad jó és rossz hagyományaival kellett megküzdenie, de adottságai jóformán nehézség nélkül segítették át a szerep buktatóin. Asztrov doktor alakításában már alig parázslik a szenvedély: belülről fakadó méabúval szemléli egész osztályának kérlelhetetlen pusztulását. Illyés népi hőseiben meggyőzően ötvözte össze a plebejus forradalmár és a bölcs népvezér vonásait. A művészpálya egyik csúcsa Kossuth-alakítása volt, amelyben szintézisbe olvadnak a forradalmár és az államférfi jellegzetességei. Sikeres Othello-alakítása újabb színfolt: remek katona és jólelkű, gyermeki kedély, fogalma sincs az élet aljasságairól, gyöngéd szerelmes,

aki szörnyeteggé változik, amikor fölbillen a lelki egyensúlya. A modern színjátszásban oly ritkán felbukkanó őszinte pátosz természetesen fakad erejéből, tempe-ramentumából. Németh László merőben más jellegű alakjainak, Galilei, Hódi professzor, hiteles és szuggesztív ábrá-zolásában a hatalmas intellektust, s a lélek mélyébe ható belső vívódást domborítja ki. Ugyancsak intellektuális elemekből szövődött össze Tyrone figurája, O’Neill darabjában, aki a könnyű siker aprópénzére váltotta fel tálentumát. Rendkívül szuggesztíven tud életre kelteni orosz figurákat is: Fegyát Az élő holttestből vagy a hóbortos Tyetyerevet, akinek furcsaságai mögött mindig érezni lehet az elkallódott lángészt.”

Teljes autentikus színházi szereplistájának bemutatása előtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nekrológok túlnyomó többségében, egyes, pályáját bemutató összefoglalókban, internetes kiadványokban, az 1969-es Színházi Kislexikonban, az 1971-es Új Filmlexikonban, az 1991-ben megjelent Kortárs Magyar Színészlexikonban és az 1994-es Magyar Színházművészeti Lexikonban szereplő adatokkal ellentétben, Bessenyei Ferenc SOHASEM JÁTSZOTTA HAMLETET ÉS CYRANOT. „A kisujjamban több energia van, mint ebben a dán királyfiban”, mondta, amivel természetesen nem Shakespeare darabját, hanem a címszereplő lelki alkatát jellemezte csak. Cyrano szerepe szintén nem lett volna neki való. A Hamletben Claudiust alakította, páyája során több ízben is, a Cyranoban pedig mindössze egy kis epizódszerepet, az első kadétot játszotta pályájának egészen a kezdetén, Szegeden.