Ezen az oldalon Bessenyei Ferencről és Bessenyei Ferenccel készült kiadványok, újságcikkek, hanganyagok, fontosabb rádiófelvételeinek gyüjteménye, és sok minden egyéb, más kategóriába nem sorolható anyag kapott helyet

Idézet a pályájának 1945-46-os éveit tárgyaló oldalról: „Mindazonáltal a régi újságok között kutatva, az is kiderül, hogy Bessenyei Ferenc a Budapesten töltött pár hónapban egy új műfajjal is megismerkedett, nevezetesen a rádiózással. 1941-ben ugyan már felhangzott a hangja a rádióban, de csak színházi közvetítésben, most viszont már igazi rádiójátékok felvételére hívják! Bessenyei Ferenc élete első valóban rádiós szerepét az 1946. március 20-án a Magyar Rádió Budapesti műsorában 16 óra 30 perckor sugárzott C. F. Ramuz: A három látomás című művében kapja. Ezt négy másik szerep követi a következő színművekben: Alexius, Cocteau: Orpheus, Gehri: Agytröszt-iroda és Sik Sándor: István király, amelyeket természetesen élőben közvetítenek (az újság így írja: „előadások a stúdióban”). A négy színműből hármat G. Kovács Tibor rendez. Így indul Bessenyei Ferenc rádiós pályafutása, mely ugyan ezután pár évre megszakad (amíg vidéken játszik), de aztán 1950-től a rádió kulturális széthullásáig (1990-es évek eleje) töretlenül tartani fog, és számtalan nagyszerű produkciót eredményez majd.”

1948-49-ben a rádió két olyan előadást közvetít a szegedi színházból, amelyben Bessenyei Ferenc játszik, mégpedig mindkettőben főszerepet: 1948. február 9-én A három testőr-t és 1949. március 12-én délután a Petőfi adón az előtte négy nappal felvett A csendháborító-t. Pécsről csak egy összeállításban szerepel, mégpedig az 1950. május 29-én sugárzott „Halljuk Pécsett – Pécs és Baranya sztahanovistái és művészei szólnak a magyar rádió hallgatóihoz” című adásban.

Alig költözik 1950 nyarán újra Budapestre, a rádióba azonnal hívják szerepelni: augusztus 18-án sugározza a rádió Borisz Polevoj Egy igaz ember című rádiójátékát, amelyet Várkonyi Zoltán rendez (aki nem sokkal ezután a Nemzeti Színházban is rendezi – október 13-án lesz az első közös premierjük), és amelyben olyan nagyszerű színészek mellett szerepel, mint Bihari József, Somlay Artur, Tolnay Klári és régi mestere, Zách János. E darab érdekessége, hogy még ugyanebben az évben, november 14-én újra bemutatják szintén Várkonyi rendezésében, de más szereposztásban, miközben mindkét változatot több ízben is megismétlik. Az új verzióban Lehotay Árpád alakítja Bihari szerepét, Feri pedig Zách János-ét. Szeptember 19-én újabb rádiójátékban (Aurel Baranga, román író, a Métely című drámájában) hallható a Kossuth rádióban, amelyet szintén Várkonyi Zoltán rendez, és amelyben már főszerepet kap. Egyébként erről az alakításáról már a rádióújság is megemlékezik, igaz még csak több szereplő felsorolásával e szavakkal: „... és Bessenyei Ferenc játékáról kell még megemlékeznünk.” Demeter Imre cikke másért is érdekes, hiszen kiderül belőle, hogy az adás „technikailag nem volt zökkenésmentes”, mert például „egy jelenetet kétszer forgattak”.
     Nem sokkal ezután egy politikai kabaréban is fellép e műfaj olyan ismert alakjaival és kiválóságaival, mint például Benedek Tibor, Kazal László, Kiss Manyi, Komlós Vilmos, Rátonyi Róbert. Egyébként ez az első alkalom, hogy egy olyan műsorban közreműködik, amelyet a rádió legendás hírű munkatársa, Cserés Miklós dr. rendezett, akivel az elkövetkezendő években számtalanszor dolgozik majd együtt. Ez a kabaré-szereplése azért is figyelemre méltó, mert különben talán éppen a kabaré műfaj az, amiben élete során a legritkábban foglalkoztatták, holott az 50-es, 60-as években (mint ez a tévés szerepléseiből is kiderül) ezen a területen is kapott szerepet, lehetőséget, melyeket a korabeli sajtó tanúsága szerint, jól ki is használt. Ez a tény, mármint, hogy ebben az időben igen, később viszont egyáltalán nem kapott ilyen irányú felkérést, már csak azért is furcsa, mert hiszen éppen ebben az időben játszotta el anyaszínházában a legnagyobb hős-szerepeket!

A rádió munkatársai iránti tiszteletből álljon itt Cserés Miklós dr.-ról legalább annyi, amennyi a Magyar Színházművészeti Lexikon 1994-es kiadásában róla megtalálható: „Cserés Miklós dr. (1911-1981): rádiórendező, dramaturg, színházesztéta. Bölcsésztanulmányait Szegeden, Münchenben és Berlinben végezte, színháztudományból doktorált. 1940-ben a bécsi Burgtheater segédrendezője, a Színháztudományi Intézet kutatója, 1940-től a munkácsi Állami Tanítóképző tanára volt. 1942-től haláláig a Magyar Rádió rendező-dramaturgja, közben két évig a Magyar Televízió fődramaturgja volt. Hangjáték-dramaturgiai munkássága, a rádiószínházzal foglalkozó esztétikai művei kiemelkedő jelentőségűek.”

A színházi szezon kezdetével a rádióban megindulnak a színházi közvetítések. Csak ebben az évadban öt olyan darabot közvetít a rádió (Tartuffe, Amerika hangja, Ljubov Jarovaja, Hatszáz új lakás, Harcban nőtt fel), amelyben Bessenyei Ferenc játszik, így az ország egész lakossága hallhatja, felfedezheti őt, részese lehet egy nagy színész „megszületésének” A rádió archívuma ma is őriz ezekből hármat: a Tartuffe-t, az Amerika hangja-t, a Ljubov Jarovaja-t.

Miközben a színházban és a filmen is egyre többet foglalkoztatják a rádióban szinte minden héten új produkcióban hallható (miközben az ismétlések száma is magas), egyre igényesebb és egyre nagyobb szerepekben. Ugyanakkor a repertoár igencsak megváltozott nemhogy a háború előttihez, de még az 1946-oséhoz képest is: az akkori francia és a katolikus Sik Sándor művei helyett most szinte kizárólag csak a „kommunista tábor” írói, a bolgárok, a lengyelek, a románok és az oroszok jutnak szóhoz.
     Bessenyei Ferenc 1950 augusztusától 1951 augusztusáig tizennyolc rádiós műsorban vesz részt (nem számítva a színházi közvetítéseket): ebből tizennégy rádiójáték (színművek rádióváltozata vagy már eleve rádiójátéknak készült alkotás) és négy valamilyen irodalmi összeállítás, köztük a Horváth Tibor rendezte Napsugaras mezők, amelyben többek között végre értékesebb alkotások, Petőfi és Móricz művei is szerepelnek. Nyugati vagy klasszikus szerzők darabjaiban ebben az időszakban egyáltalán nem játszik, hiszen – a műsorújságot lapozgatva úgy tűnik – ekkor ilyen nemigen szerepelt a rádió műsorán. Még a magyar szerzők (Dienes András, Gál György, Hegedűs Dániel) sem tartoznak irodalmunk neves alkotói közé. Viszont megindul a Rádió Gyermekszínháza, ahol első alkalommal egy székely népmese rádióváltozatában szerepel. A mű címe A legszebb fiú. Ekkor dolgozik együtt először Török Tamással, aki Bessenyei Ferenc rádiós pályafutásának egyik meghatározó alakja lesz, rengeteget dolgoznak majd együtt, jobbnál jobb darabokban (Úri muri, Az új földesúr, A vihar, hogy csak párat említsek azokból, amelyeket az archívum még ma is őriz).
     Török Tamásról ez áll a lexikonban: „Török Tamás (1925-1993) író, rendező, dramaturg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-filozófia-esztétika szakot végzett 1948-ban, majd a Magyar Rádió rendezője, 1956-57 között a dramaturgia vezetője volt. 1958-tól 1960-ig a győri Kisfaludy Színház dramaturg-rendezője, utána 1962-ig a Hunnia Filmgyár dramaturgja. 1970-1985 között ismét a Magyar Rádió irodalmi igényességű, jó ízlésű, sokoldalú, árnyalatokra érzékeny rendezője. Jászai Mari díjas, érdemes művész.”
     Ugyancsak Török Tamás rendezi azt a darabot, amely egyetlen – eredetileg is annak készült, tehát nem színházi közvetítés – rádióműsorként ma is megtalálható a rádió archívumában a Bessenyei Ferenccel ebben az időben készült művek közül, Halász Péter, Kókai Rezső, Romhányi József „Lészen ágyú…” című Gábor Áronról készült daljátékát. A darab bemutatója kapcsán a Magyar Rádió című műsorújságban nemcsak több kép (Bessenyei Ferenc Mészáros Ágival és Berky Lilivel, valamint a rendező, Török Tamás), de kritika is megjelent, mégpedig Ábel Péter honvéd aláírással: „Bessenyei Ferenc (Gábor Áron) különösen a székely ezermester bölcs önmérsékletét, csendes derűjét emelte ki. A rajongó fanatizmusra már kevesebb hangja maradt.”

Ebben az időben még nem bízták a drámai színészekre az éneklést, így a zenés darabokban más mondta a szöveget és más énekelte a dalbetéteket. Bár Bessenyei Ferenc pályája első tíz évében megszámlálhatatlan operett, sőt sok opera előadásban is szerepelt, a rádióban ezt vagy nem tudták, vagy ennek ellenére sem akarták az akkori rendet, elképzelést felborítani. Így a Lészen az ágyu... című daljátékban a dalokat nem ő énekelte, de hogy a műsorújságban felsorolt operaházi énekesek közül ki volt az ő párja, nem tudni. De a fent említett kritikából kiderül, hogy ez az akkori hallgatók számára sem volt egyértelmű, mert Ábel Péter ezt írja: „A szép énekhangok néha zavarólag hatottak, mert a kettős szereposztás miatt lehetetlen volt megállapítani: ki énekel, illetve ki helyett énekelnek.”

És e kornak még egy érdekes jelensége: 1951. augusztus 20-án a rádió bemutatja Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabját Apáthi Imre rendezésében és Bessenyei Ferenc főszereplésével. És pontosan három hónappal később – november 21-én – a Nemzeti Színház tűzi műsorára ezt a darabot – Major Tamás rendezésében, de ismét Feri főszereplésével.

Végezetül egy kis statisztika Bessenyei Ferenc 1950-51-es rádiós évadjáról: a tizennyolc produkcióból, amiben játszott, Várkonyi Zoltán (aki a színházában is rendezi) hatot, Apáthi Imre (aki ekkor éppen a Fővárosi Operettszínház rendezője, de akivel 1946-ban már találkozott a Víg- és a Magyar Színházban), Török Tamás és Rácz György hármat-hármat rendezett. A többi hármon Cserés Miklós dr., Horváth Tibor és Szécsi Ferenc osztozott. A tizennégy rádiójátékból hét külföldi és hat magyar szocialista szerző darabja volt.