BESSENYEI FERENC
|
1. A mai évforduló alkalmából elsőnek egy olyan kétoldalas újságcikket teszek fel (második oldal), amit – akárhogy is igyekeztem – nem lehet megtalálni az interneten,
Az interjú Feri Turista utcai házában készült; a képeket, amik sajnos nagyon halványak, a fotós – Grnák László – ott készítette. A fotókon jól látszik, hogy Feri étellel, főleg húsokkal gazdagon megrakott asztallal fogadta az újságírókat, sőt az egész beszélgetés alatt ő maga is falatozott.
Kürti András a cikknek ezt a címet adta: „Egy nyughatatlan ember”, ami nem is csoda, hiszen nyilván nemcsak a szokatlan fogadtatás, hanem Feri viselkedése, és áradó őszinte vallomása is váratlanul érte. A cikk egész szövege ITT olvasható. Ehelyütt Feri legfontosabb mondatait közlöm csak: Feri interjúit olvasva, nagy örömmel tölt el, hogy szívesen emlékszik vissza olyan szerepeire – és régi, vidéki színészkollégái neveire –, melyeket a lexikonok, színházi intézetek és a "megmondó emberek" nem tartanak érdemesnek felsorolni. Itt is beszél Higginsről, a „Dohányon vett kapitány” című operettről, amit nagy valószínűséggel az 1954 nyarán játszott Mégis szeretlek című darabbal kever össze, amiben Honthy Hanna partnere volt, és a Bob úrfi-ról (helyesen Bob herceg), amiben a nála jóval idősebb Sárdy-Bob úrfi mellett a meglett korú Pompóniust alakította. Feltéve: 2023. december 27.
Az első az a felvétel, amit a rádió két hónappal korábban, Ferinek a szentesi Tóth József Színházteremben „Életem a színház” címmel megtartott előadóestjén vett fel, és amit a Kossuth Rádió 1979. július 15-én
Háry Márta újságíró Bessenyei Ferenc művészi és emberi nagyságát a szentesi 1979-es Bessenyei-előadóestről írott cikkében így fogalmazta meg: „Bessenyeinek van saját mondanivalója. Mit mondhat számunkra
És hogy nemcsak az újságírók vélekedtek így Feri fellépéseiről, hanem a nézőkre is elementáris erővel hatottak szavai, azt egy hallgató leveléből tudhatjuk meg. Feri élete végéig megőrzött emlékei között egy levelet, amit a szentesi előadóest rádiós közvetítése után egy hallgatótól (Dr. Nagy István) kapott. E levélből való a következő mondat: „Ilyen tökéletesen és érthetően történelmünk nehéz utjait és szereplőit idézve a hazafiságot meghatározni még nem hallottam. 77 éves vagyok, sokszor hallottam hazáról, hazafiságról beszélni, írni, de ilyen tökéletesen még nem hallottam.”
És miközben Feri estéről estére a színpadon a magyar történelem legnagyobb figuráit keltette bámulatra méltóan életre, napközben két olyan filmet is leforgatott, melyekben elesett, mélységesen szánni való kisembereket játszott. Mégpedig olyan meghatóan, ahogyan csak ő tudott kisembereket játszani.
Ami a meglepő, hogy ugyanekkor a televízióban is akadt egy olyan rendező, aki hasonló szerepet, azaz egy esendő kisember figuráját osztotta rá: Alessandro de Stefani olasz író „Csónak jön a tavon” című novellájából Horváth Tibor (akiről csak annyit lehet megtudni a nyomtatott és internetes adatbázisokból, hogy rendező és forgatókönyvíró volt) rendezett tévéjátékot, amit a Világirodalmi Magazin 1967. évi karácsonyi számában – 1967. december 26-án, kedden 18:20-kor – került képernyőre. E műsor öt epizódja közül ez a darab volt a harmadik.
Az internetre most feltett felvételek linkjei még egyszer: Feltéve: 2024. január 6.
A 2019-ben születésének 100 éves évfordulója alkalmából rendezett mártélyi találkozón megjelentek nagy része még élénken emlékezett azokra a jelenetekre, melyeket Kósa Ferenc, a film rendezője Mártély környékén forgatott. És természetesen Bessenyei Ferencre, aki valójában haza jött közéjük, hiszen gyerekkorában és később is, akárhányszor Hódmezővásárhelyen tartózkodott, kijárt ide a Tisza partjára. „Boldog vagyok, hogy itthon lehettem”, írta Feri a stáb egyik tagjának 1986. december 3-án megfogalmazott köszönő szavai alá. Ahogy más helyen már írtam – szerintem – a film nézhetetlen, talán ezért is tartozik azon kevés magyar film közé, melyet a youtube-ról – legalábbis eddig – még nem tiltottak le. A film tehát teljes egészében megtekinthető az interneten, de Feri legmegindítóbb jelenetét ide is felteszem, hogy ne kelljen keresgélni, és az egész filmet végignézni, hogy ezt a gyönyörű jelenetet vele látni lehessen.
A most felkerült összeállításban tehát hat darabból látható néhány pillanat. A darabok címei színházi bemutatásuk időrendi sorrendjében: 1956: Dózsa, 1ö61: Hajnali tűz, 1962: Galilei élete, 1963. Danton halála, 1964: Claudius a Hamletben, 1967: Bánk bán a Gyulai Várszínház előadásában. A hatból tehát kettőt (Danton halála és Bánk bán) a rádió sem vett fel.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Feri az 1956-os nemzeti színházi Dózsa-előadás után 15 évvel később, és az Ítélet forgatása után egyy évvel, 1971 nyarán a Szegedi Szabadtéri Színpadon is eljátszotta Dózsát Illyés Gyula darabjában. (Aztán később, 1983 februárjában Székely János monodrámájában még egyszer.) És csakúgy, mint a Bánk bán esetében, ezekből a színházi előadásokból sem maradt fenn semmi, holott a rádió felvette és 1972-ben sugározta a szegedi előadást – aztán letörölte. Kósa Ferenc, a film rendezője mintegy 40 évvel később emlékezett meg a filmnek Erdélyben, Vajdahunyad váránál felvett utolsó jeleneteiről. Az itt látható fénykép valószínűleg azt a jelenetet ábrázolja, amiről a felvételen mesél.
A honlapra és az internetre most feltett felvételek linkjei még egyszer: Feltéve: 2024. január 31. |
BESSENYEI FERENC
SZÜLETÉSÉNEK 105. ÉVFORDULÓJA
|
6. Gyorsan múlik az idő: az utolsó kerek évforduló óta megint eltelt öt év, megint egy – majdnem – kerek évfordulóhoz értünk: Bessenyei Ferenc 105 évvel ezelőtt ezen a napon született.
Az összeállítás második része 1956 májusában készült, és a Szegedi Nemzeti Színház fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségről tudósít. A videó elején látható képen Feri B. Shaw „Blanco Posnet színvallása” című 1948. november 10-én Szegeden bemutatott előadásának egyik jelenetében látható. A harmadik rész a francia filmküldöttség 1956 júniusi magyarországi látogatását mutatja be. A videó elején < a francia színészek társaságában b>Törőcsik Mari látható, aki már ekkor sem volt ismeretlen a franciák számára, hiszen az ugyanezen év áprilisában megrendezett cannes-i filmfesztiválon a Körhintát Arany Pálmára jelölték, és Mari tagja volt a magyar filmküldöttségnek. – De nem csak a nagy nemzetközi filmkarriert befutó Törőcsik Marit, hanem Bessenyei Ferencet is ismerhették a franciák, hiszen az 1955 októberében bemutatott Különös ismertetőjel című filmet nemcsak a kelet-európai országok vették át, de még Franciaország is, ahol „Une marque particuliere” címmel vetítették a mozikban. Ebből az alkalomból a címszerepet alakító Bessenyei Ferenc pályájáról is részletesen megemlékeztek a francia újságok. – A franciák tiszteletére rendezett gálán Szörényi Éva és a francia színésznők mellett Feri és Váradi Hédi is felbukkan egy pillanatra. (A fotón Feri a Szegedi Színházban zajló ünnepségen látható) Feltéve: 2024. február 9.
Ez a két híradórészletből álló videó azért érdemelte ki ezt a címet, mert tetten érhetően bemutatja, hogy milyen módszerekkel folyik a történelem-hamisítás, a manipulálás. De nemcsak a történelmet hamisítják, hanem becsületes személyeket is besároznak, illetve olyanokat dicsőítenek, akik ezt nem érdemlik meg. És teszik ezt úgy, ahogy az – nem az igazságnak, hanem – az ő érdekeiknek a legjobban megfelel.
A televízióban valamikor a 2000-es évek végén vetítettek egy 1956-ról szóló dokumentumfilm-sorozatot (több ilyen volt), amelynek VI. része a következő címet viselte: „Túlélés vagy kollaborálás” – „Sokan el is tántorodnak hitüktől és elárulják egymást…. Máté 24,10”
A felvételt annak idején felvettem a tévéből és feltettem erre a honlapra. Bár nem örültem neki, de feltettem, hiszen pontosan tudtam, hogy Feri milyen komolyan vette 1956-t, és hogy mennyi bántás érte őt egészen élete végéig az akkori szerepléséért.
Ebből a hamisításból világosan látszik, hogy az 56-os felkelésről készült dokumentumfilm alkotói nagyon gyakran tudatosan hamis képeket vágtak bele filmjeikbe, hogy azokat saját szándékuk szerint használják fel, és úgy tálalják a nézőknek! (És nyilván nem csak 1956-tal kapcsolatban éltek és élnek ezzel a fogással!)
A dokumentumfilm készítőinek nem csak Feri kompromittálása lehetett a céljuk, hanem a tények meghamisítása is: Ugyanis a felmondott szöveggel ellentétben, 1957. elején a régi rendszer még egyáltalán nem érezte elég erősnek magát, még egyáltalán nem lehetett biztos és nyugodt a jövőt illetően. Erről rengeteg bizonyíték
(Az elsőképen Feri az 1956-ban bemutatott Dózsa címszerepében, a másodikon a Fészekklubban 1956. októberében megrendezett összejövetelen Sinkovits Imrével és Ferrari Violettával látható)
|