|
|
|
1951 és 1955 között forgatott filmjei: Gyarmat a föld alatt - 1951 (rendező: munkaközösség) Teljes gőzzel 1951 (rendező: Máriássy Félix) Ütközet békében - 1951 (rendező: Gertler Viktot) Vihar - 1952 (rendező: Fábri Zoltán) Föltámadott a tenger - 1953 (rendező: Nádasdy Kálmán és Ranódy László) A harag napja - 1953 (rendező: Várkonyi Zoltán) Ifjú szívvel - 1953 (rendező: Keleti Márton) A város alatt - 1953 (rendező: Herskó János) Kiskrajcár - 1953 (rendező: Keleti Márton) Különös ismertetőjel - 1955 (rendező: Várkonyi Zoltán) |
„A negyvenes-ötvenes évek fordulójának magyar filmje azokat az új arcokat kereste, amelyeknek szépségében, tisztaságában, romlatlanságában és elszántságában önmagát, legnemesebb célkitűzéseit láthatta igazolva. Horváth Teri, Mészáros Ági, Soós Imre, Szirtes Ádám,
Molnár Tibor, második hullámban többek között Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre, majd a Körhintával Törőcsik Mari is ennek az igénynek a jegyében tűnt fel a vásznon. Az általuk képviselt hősalakokat csak eltorzította, de meg nem ronthatta a sémák szorítása. Bessenyei is ebbe a sorba tartozott. Oly sok tanulságos veszteségtől kísért filmszínészi pályáján mindjárt az első fájó hiány, hogy ő nem forrhatott bele úgy egy ‘saját’
remekmívű film képsoraiba, amiként említett és nem említett társai a Talpalatnyi föld, a Ludas Matyi, a Simon Menyhért születése, a Körhinta filmtörténetet teremtő jeleneteibe. A friss típust, új arcot többnyire gyönge művekhez kölcsönözte” – írja Tarján Tamás Bessenyei Ferenc filmkarrierjének kezdetéről 1982 végén.
És ugyanerről az időszakról 2001-ben Gervai András már így nyilatkozik: A fenti sorokat olvasva és az elmúlt évtizedek történéseit nem feledve, óhatatlanul szembe tűnik, hogy ezeket az éveket, „a tudatformálás, manipuláció” ilyen intenzív éveit mégis csak az 1956-os forradalom követte! Amiből az derül ki, hogy a későbbi korok kritikusai által silánynak tartott filmek a kor egyszerű embereiből igencsak pozitív és hazafias érzéseket is kiváltottak. Mindebből pedig az is kitűnik, az embereket nem külső eszközökkel, hanem „saját, belső rossz ösztöneikre való hatással, vagyis azok kiszolgálásával” lehet a legeredményesebben megrontani, mind szellemileg, mind erkölcsileg, miként erre Bessenyei Ferenc számtalanszor figyelmeztetett, amikor a 60-as évektől meg kellett érnie, hogy az új kultúra-csinálók már ezt az egyszerű, évezredes tapasztalaton nyugvó tényt használják fel a butítás, a tudatformálás, az erkölcsi züllesztés céljaira. Bessenyei Ferenc első tíz filmje – kivéve a Föltámadott a tenger, amelyben Gábor Áront alakította egy kis epizódszerepben – valóban kizárólag „ideológiai” filmek voltak. Még közülük a leghíresebb, legnagyobb „karriert” befutott filmben (ami a francia filmsajtóba is bekerült), a Különös ismertetőjel-ben is egysíkú kommunista hőst kellett játszania, miközben a többi szereplőnek már voltak normális, következésképpen színészileg eljátszható „emberi vonásai” is.
Miközben a Nemzeti Színház élvonalába és a közönség tudatába abszolút pozitív hősként, Svángya matrózként
(Trenyov: Ljubov Jarovaja) robban be 1950 végén, a filmvásznon 1951 őszén, a Gyarmat a föld alatt című egy rendezői-"munkaközösség" által összehozott filmben, negatív szerepben jelenik meg először. Egy árulóvá lett vb-titkárt játszik. Tarján Tamás ezt írja alakításáról:
A következő négy filmjét egymás után olyanok rendezik, akik egész filmszínészi pályáján döntő szerepet játszanak majd: 1952-ben bemutatott egyetlen filmjét, a Vihar-t Fábri Zoltán, az 1953-ban bemutatott öt filmjéből az elsőt, a Föltámadott a tenger-t Nádasdy Kálmán és Ranódy László, A harag napja-t Várkonyi Zoltán és az Ifjú szívvel-t Keleti Márton (aki Bessenyei Ferencet később is újra és újra meghívja filmjeibe, bár főszerepet soha nem oszt rá). A Viharban megint negatív figurát alakít, ő az „ellenség” – „a parasztság érdekei ellen forduló termelőszövetkezeti elnök” –, míg a kritikusoktól később a legtöbbet szidott A harag napjában – amelyet az első, 1953-as bemutató után a Szabad Nép bírálata miatt levettek a műsorról és újra
Talán e helyen érdemes megemlíteni, hogy kevés olyan nagy művész élt ebben a korban, aki mentalitásában, természetében annyira távol állt Bessenyei Ferenctől, mint Várkonyi Zoltán, aki 1945-ben, a háború után Bessenyei Ferencet, mint Kiss Ferenc védencét, páros lábbal rúgta ki a Nemzeti Színházból. És mégis, mozifilmen ő foglalkoztatta a legtöbbet (Keleti Márton mellett), mégpedig kizárólag jelentős szerepekben. Az igazi nagyság felismeri és vonzza a nagyságot. A nagy művészek, akiket saját tudásuk magabiztossá is tesz, nem félnek mások nagyságától, sőt, tudják, hogy ez őket is többé teszi. Csak a magukban bizonytalan, mert nem elég tehetséges, nem elég felkészült emberek félnek a náluk jobbaktól, és szeretnek ezért maguknál gyengébbekkel, tehetségtelenebbekkel dolgozni.
A szintén 1953-ban bemutatott Kiskrajcár című film (rendező ismét Keleti Márton) azért érdemel említést, mert mint a Dunai Vasmű párttitkárának alakítója, itt találkozott először a gyár valódi igazgatójával (akit majd a pár évvel később forgatott filmben, a Kölyökben ő
A filmes pályán eltöltött első négy évét lezáró tizedik filmje, a Különös ismertetőjel mindenesetre nemcsak kelet-, de nyugat-európai „karriert” is befut. Franciaországban „Une marque particuliere” címmel vetítették a mozikban. Bessenyei Ferenc, aki ekkor már kétszeres Kossuth-díjas színész, legnagyobb színházi alakításairól készített fotóival együtt szerepel a film francia nyelvű plakátján. Egyébként ez a film egy korszak végét is jelenti, annak záróakkordjaként is felfogható, hiszen 1956 nemcsak a politikában, de a magyar filmgyártásban is változást hoz.
Feltéve: 2015. augusztus 4. folytatás következik...
|