BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

FILM- ÉS TV-SZEREPEI


TELEVÍZIÓ       
       FILM
GALÉRIA       SZEREPEK       PÁLYA       LISTA                               BEVEZETŐ       LISTA       PÁLYA       FILMJEI       GALÉRIA


FILMSZEREPEINEK LISTÁJA
1951-1955       1956-1957       1959-1964       1965-1972       1976-1988

Tudnivalók:
Ha egy film bemutatása néhány hónappal gyártása befejezése után megtörtént, akkor a bemutatás éve szerepel a táblázatban. Azokban az esetekben azonban, melyekben a bemutatás valamilyen okkal késlekedett (többnyire a hatalom lépett közbe, mint például a „Keserű igazság”, a „Dúvad” esetében), ott elsőnek a gyártás, majd zárójelben a bemutató éve áll. Egy film van, amit a bemutatása után tiltottak csak le és vágattak át: ez „A harag napja” című film, aminél így az első évszám az első bemutatás, a zárójelben álló év pedig az átdolgozás utáni megismételt bemutatást mutatja.
     Bessenyei Ferenc szerepeit a következőképpen osztályoztam: a tényleges főszerepeit és jelentős mellékszerepeit mind „fsz”-ként, azaz főszerepként, további mellékszerepeit „msz”-ként, epizódszerepeit pedig „esz”-ként jelöltem.


A KEZDETEK: 1951-1955

Bessenyei Ferenc 1951 és 1955 között tíz filmben játszott, ebből négyet érdemes megemlíteni. Ezek: „Vihar” (írója: Urbán Ernő), amelyikben először rendezte Fábri Zoltán, „A harag napja” (írója Sándor Kálmán), amivel Várkonyi Zoltánnal való filmes együttműködése kezdődött, a „Kiskrajcár” (írója: palotai Boris), amiben először dolgozott együtt Keleti Mártonnal, aki ezután a legtöbbször foglalkoztatta filmen, majd e korszak lezárása, második Várkonyi-filmje, a „Különös ismertetőjel” (írója Vészi Endre), amiről hiába írtak rosszat, korában rendkívül népszerű volt, és még Nyugatra is eljutott.

 Év:
A film címe:Rendező:Szerepe: Főbb szereplők:
1951


1951


1951


1951


1952



1953
(1955)

1953


1953



1953


1955

Gyarmat a föld alatt


Teljes gőzzel


Ütközet békében


Vihar


Föltámadott a tenger



A harag napja


Ifjú szívvel


A város alatt



Kiskrajcár


Különös ismertetőjel

Munkaközösség


Máriássy Félix


Gertler Viktor


Fábri Zoltán


Nádasdy Kálmán,
Ranódy László


Várkonyi Zoltán


Keleti Márton


Herskó János



Keleti Márton


Várkonyi Zoltán

Stumpf, vb titkár - „msz”


Pongrácz, mozdonyv. - „fsz”


Antal, politikai tiszt - „msz”


Pörnicze, tsz elnök - „fsz”


Gábor Áron - „esz”



Sós Ferenc - „fsz”


Varga - „fsz”


Váradi, főmérnök - „fsz”



Turi, párttitkár - „msz”


Szabó Imre - „fsz”

Bihari J., Ladányi F., Suka S., Orsolya E., Lelkes Á., Zách J., Rajczy L., Benkő Gy., Ajtay A. ...

Sinkovits I., Simon Marcsa, Kiss Ilona, Görbe J., Bodor T., Ráday I. ...

Szirtes Á., Bánhidi L., Pécsi S., Peéry Piri, Gyurkovics Zsuzsa, Hacser Józsa, Berek Kati ...

Bihari J., Kiss Manyi, Olthy M., Fónay M., Molnár T., Szemethy E., Sinkovits I. ...

Görbe J., Makláry Z., Básti L., Apáthi I., Balázs S., Pálos Gy., Szabó S., Timár J., Tompa S., Uray T., Pécsi S., Sinkovits I., Bihari J., Várkonyi Z.

Somogyi Erzsi, Komlós Juci, Szemethy E., Benkő Gy., Ungváry L., Barsi B., Molnár T., Soós Imre

Gózon Gy., Pécsi S., Latabár K., Soós Imre, Benkő Gy., Rajnai G., Apor Noémi, Sinkovits I.

Kemény L., Bulla Elma, Tompa S., Szabó S., Bihari J., Pécsi S., Rajczy L., Kállai F., Horváth Teri, Pongrácz I., Szirtes Á., Sinkovits I.

Mészáros Ági, Szirtes Á., Soós I., Tompa S., Kiss Manyi, Fónay M. ...

Somogyi Erzsi, Szemere Vera, Básti L., Sinkovits I., Somló I., Gobbi Hilda, Ferrari V., Ladányi F., Ruttkai Éva, Gózon Gy., Molnár T. ...


A FORRADALOM ÉVEI: 1956-1957

Ez az időszak csakúgy, mint életének és színházi pályájának, filmes karrierjének is kiemelkedő két éve volt. Az ekkor gyártott öt filmjében négyben főszerepet játszott. Elsőként a már 1955-ben forgatott, Darvas József írta Szakadék negatív főhősét. A filmet Ranódy László rendezte, az őt legtöbbet foglalkoztató rendezők sorában a harmadik. Ezután jött egy „igazi” kosztümős hős, A császár parancsára főszerepe. Ez a Bán Frigyes rendezte film elkészülte után a tiltott filmek listájára került, de aztán lekerült onnan, így egy évvel elkészülte után bemutathatták. Gyártásban ezt követve, bemutatva pedig megelőzve jött a Fábri Zoltán rendezte Hannibál tanár úr egyik epizódszerepe.
     A Várkonyi Zoltánnal készített immár harmadik filmje, A keserű igazság betiltása 30 évig tartott. Ennek a filmnek a tárgyalása ITT található.
     Köztudott, hogy Bessenyei Ferenc nem szerette a filmet, a rendező és nem a színész munkájának tartotta. Mégis volt pár filmje, amit szívesen forgatott és szeretett, sokra tartott. Ezek közül az első az a film, melynek bemutatója már az eltiltása alatti időszakra esett. Ez volt Gertler Viktorral forgatott első filmje, a Láz, amit a sajtó, ellentétben a közönséggel, hevesen bírált. Ebből a filmből ITT látható néhány részlet.

 Év:
A film címe:Rendező:Szerepe: Főbb szereplők:
1956


1956
(1957)

1956


1956
(1986)


1957
Szakadék


A császár parancsára


Hannibál tanár úr


Keserű igazság



Láz

Ranódy László


Bán Frigyes


Fábri Zoltán


Várkonyi Zoltán



Gertler Viktor
Böröcz Horváth - „fsz”


Hajnóczy József - „fsz”


Hannibál - „esz”


Sztankó János - „fsz”



Szabó Barna - „fsz”
Bara Margit, Bihari J., Dayka Margit, Sinkovits I., Molnár T. ...

Ruttkai É., Somogyi Erzsi, Makláry Z., Pálos Gy., Kállai F., Molnár T. ...

Szabó Ernő, Kiss Manyi, Makláry Z., Mensáros L., Somogyvári R. ...

Gábor M., Ruttkai É., Szemere Vera, Sinkovits I., Máthé E., Molnár T., Ascher O., Mádi Szabó G., Németh Margit ...

Gordon Zsuzsa, Somló I., Bara M., Csákányi L., Kiss Manyi, Uray T., Szabó Ernő ...


AZ ELTILTÁST KÖVETŐ ÉVEK: 1959-1964

Az 1956-os események utáni eltiltásáról a Keserű igazság című filmről szóló írás már beszámolt. A filmezésre, rádiózásra, tévézésre szóló szilencium a Láz forgatásának utolsó napján, valamikor 1957. május végén kezdődött, és egy évig tartott. Alighogy letelt ez az év, Fábri Zoltán meghívta új, a Sarkadi Imre novellájából készült Dúvad című filmjének címszerepére. A sors fintora, hogy ez lett (egyik) legismertebb filmje, és sokan élete végéig ezzel a szereppel azonosították. A film végét a hatalom parancsára sajnos át kellett írni, ami nem tett jót se Bessenyei szerepének, se magának a műnek.
     Az 1959 és 1964 közötti öt évben a Dúvadon kívül még tizennyolc filmet forgatott. Ezek között voltak jobbak és rosszabbak, vígjátékok és drámák, fő- és epizódszerepek. Ekkor forgatott először Kovács Andrással, az 1961 januárjában bemutatott Zápor című filmet. Két filmen kívül – Légy jó mindhalálig és Pacsirta – minden ekkor készült filmje korabeli témákkal foglalkozott.

 Év:
A film címe:Rendező:Szerepe: Főbb szereplők:
1959
(1961)

1959


1960


1960


1960


1961


1961


1961


1961

1961


1962


1962


1962


1963


1963


1964


1964


1964


1964

Dúvad


Kölyök


Virrad


Légy jó mindhalálig


Az arcnélküli város


Zápor


Alba Regia


Napfény a jégen


Puskák és galambok

Nem ér a nevem


Délibáb minden mennyiségben

Húsz évre egymástól


Fagyosszentek


Isten őszi csillaga


Félúton


Pacsirta


Már nem olyan időket élünk

Másfél millió


Ha egyszer húsz év
múlva

Fábri Zoltán


Szemes Mihály


Keleti Márton


Ranódy László


Fejér Tamás


Kovács András


Szemes Mihály


Bán Frigyes


Keleti Márton

Keleti Márton


Szinetár Miklós


Fehér Imre


Révész György


Kovács András


Kis József


Ranódy László


Marton Endre


Palásthy György


Keleti Márton
Ulveczky - „fsz”


igazgató - „msz”


Vándor ezredes - „msz”


koll. igazgató - „msz”


Takács ezredes - „fsz”


Miskei - „fsz”


szovjet őrnagy - „esz”


Rezső órásmester - „fsz”


Boda - „msz”

Barcsai, a csábító - „esz”


Kálmán, vendéglős - „fsz”


Bálint István - „fsz”


Gyepes, tsz elnök - „esz”


Béla bácsi - „msz”


Drahos párttitkár - „esz”


latintanár - „msz”


vezérigazgató - „esz”


igazgató - „esz”


Takács Sándor - „msz”

Medgyesi Mária, Bitskey T., Barsi B., Györffy Gy., Bodrogi Gy., Siménfalvi S. ...

Törőcsik Mari, Szabó Gy., Zenthe F., Suka S., Örkényi Éva, Szirtes Á., Rajz J. ...

Ladányi F., Tolnay K., Bihari J., Bitskey T., Benkő Gy., Szirtes Á., Ungváry L. ...

Tóth Laci, Bihari J., Bitskey T., Szendrő J., Horváth Teri, Vándor J. ...

Pécsi S., Pálos Gy., Szirtes Á., Ladányi F., Ruttkai Éva, Páger A., Sulyok M., Sinkovits I. ...

Páger A., Bara Ma., Szemes Mari, Mádi Szabó Gábor, Bánhidi L., Dayka M. ...

Gábor M., Tatjana Szamojlova, Váradi Hédi, Gera Z., Sinkovits I. ...

Rákosi Katalin, Psota Irén, Kiss Manyi, Mezey Mária, Kabos L., Szendrő J., Alfonzó ...

Tóth Laci, Mészáros Ági, Benkő Gy., Ráday I. ...

Tolnay Klári, Páger A., Vass Éva, Psota I., Latabár K., Kiss Manyi ...

Agárdy G., Váradi Hédi, Kálmán Gy., Kovács Károly, Lórán Lenke, Petrik J., Schubert Éva ...

Komlós Juci, Deák B. Ferenc, Páger A., Timár Éva, Domján E., Soós Edit ...

Agárdy G., Komlós Juci, Tőkés A., Tolnay K., Kiss Ferenc ...

Avar I., Páger A., Törőcsik Mari, Pálos Gy., Sinkovits I., Pécsi Ildikó, Pártos Erzsi ...

Szirtes Á., Pécsi S., Gyöngyössy K., Kiss Manyi, Bánhidi L. ...

Nagy Anna, Tolnay Klári, Páger A., Darvas I., Greguss Z., Latinovits Z. ...

Gábor M., Váradi Hédi, Sinkovits I., Mezey Mária, Somogyvári R. ...

Makláry Z., Kiss Manyi, Agárdy G., Avar I., Márkus L., Sinkovits I. ...

Bujtor I., Bara Margit, Timár Éva, Gábor M., Sinkovits I. ...


A NAGY TÖRTÉNELMI FILMEK KÉSZÍTÉSÉNEK KORSZAKA: 1965-1972

Ebben a hét évnyi időszakban összesen tizenöt, köztük néhány monumentális filmben szerepelt. Ekkor készültek a nagy Várkonyi filmek (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Egri csillagok), és ekkor mutatták be azt a két híres filmjét is, amit Zsurzs Éva eredetileg tévéfilmnek készített (A koppányi aga testamentuma, A fekete város). Várkonyi mind a három „nagy” filmjében foglalkoztatta, de az igazán neki való szerep Kárpáthy János volt, ami a Dúvad és A fekete város Görgey alispánja mellett a legismertebb Bessenyei-szerepek lettek). Ekkor forgatta a film-történész, Gervai szerinti legjobb vígjátékát is.
     1970-ben mutatták be az első Kósa Ferenc rendezte filmjét, az Ítéletet, amiben többszöri színházi bemutató után megint Dózsa Györgyöt alakította. E korszak utolsó bemutatója 1972. november 23-án volt (A fekete város).

 Év:
A film címe:Rendező:Szerepe: Főbb szereplők:
1965


1965


1966


1966


1966


1966


1966


1967


1967


1968


1968


1970


1970


1972


1972
A kőszívű ember fiai


Iszony


Fény a redőny mögött


Fügefalevél


Sok hűség semmiért


Aranysárkány


Egy magyar nábob


Az özvegy és a százados


A koppányi aga testamentuma

Az utolsó kör


Egri csillagok I.


Ítélet


Szerelmi álmok I.


Harminckét nevem volt


A fekete város
Várkonyi Zoltán


Hintsch György


Nádasy László


Máriássy Félix


Palásthy György


Ranódy László


Várkonyi Zoltán


Palásthy György


Zsurzs Éva


Gertler Viktor


Várkonyi Zoltán


Kósa Ferenc


Keleti Márton


Keleti Márton


Zsurzs Éva
Bem tábornok (?) - „esz”


Bodolay - „msz”


detektív - „msz”


Pattantyús főszerk. - „fsz”


orvos - „esz”


Barabás doktor - „msz”


Kárpáthy János - „fsz”


Donner János ig. - „msz”


Csomai kapitány - „fsz”


Venczel István - „fsz”


Török Bálint - „msz”


Dózsa György - „fsz”


Vörösmarty Mihály - „esz”


Gombos ezredes - „msz”


Görgey alispán - „fsz”
Sulyok Mária, Bitskey T., Mécs K., Tordy G., Básti L., Szemere V., Nagy A., Béres Ilona ...

Drahota A., Kállai F., Latinovits Z., Páger A., Kiss Manyi, Kálmán Gy. ...

Latinovits Z., Nagy A., Pécsi Ildikó, Tomanek N., Várkony Z. ...

Halász Judit, Sinkó L., Kiss Manyi, Nagy T., Spányik Éva, Bánki Zsuzsa ...

Tordai Teri, Ajtay A., Darvas I., Latinovits Z., Balázs S., Tordy G. ...

Mensáros L., Béres I., Tahi Tóth L., Pécsi S., Horváth Teri, Bara Margit ...

Básti L., Latinovits Z., Bitskey T., Várkonyi Z., Pap Éva, Sulyok M., Ruttkai É., Agárdy G. ...

Tolnay Klári, Sinkovits I., Szirtes Á., Benkő Gy., Kovács Károly ...

Tolnay Klári, Benkő Péter, Bodrogi Gy., Iglódi I., Szirtes Á., Siménfalvy S., Várszegi Teréz ...

Benkő Péter, Molnár Piroska, Molnár T., Mensáros L., Dávid Kiss Ferenc ...

Sinkovits I., Kovács István, Benkő Péter, Venczel Vera, Bitskey T., Bárdy Gy. ...

Major T., Sebők Klára, Koltai János, Csiky András, George Mottoi ...

Sinkovits I., Pécsi S., Bitskey T., Major T. ...


Huszti P., Tahi Tóth L., Latinovits Z., Bodnár Erika, Pécsi S., Törőcsik Mari ...

Venczel Vera, Nagy Gábor, Bitskey T., Benkő Péter, Egri István, Avar I., Páger A., Szemes Mari, Máthé Erzsi ...


„ÉRZÉKENY” BÚCSÚ A MAGYAR FILMEKTŐL: 1976-1988

1972-től már alig forgatott filmet, és ha mégis meghívták egy szerepre, annak sem volt sok értelme. Régi rendezői közül csak Kovács András (egy ízben) és Kósa Ferenc (két ízben) foglalkoztatta, akkor is kis szerepekben csupán. Ebben az időben mindössze egyetlen főszerepet kapott, a név szerint Bethlen Gáborról, valójában Kádárról szóló Érzékeny búcsú a fejedelemtől című filmben. Jellemző e kor filmjeire, hogy eddig ismeretlen rendezők készítik, és szinte mindegyik filmben sok külföldi színészt foglalkoztatnak. Utolsó film-bemutatója 1988. április 14-én volt, erről Gervai András nekrológjában és ITT lehet olvasni.

 Év:
A film címe:Rendező:Szerepe: Főbb szereplők:
1976


1977


1981


1983


1987



1988
Labirintus


Fedőneve: Lukács


A mérkőzés


Elveszett illuziók


Érzékeny búcsú a fejedelemtől


A másik ember
Kovács András


Manosz Zahariasz


Kósa Ferenc


Gazdag Gyula


Vitézy László



Kósa Ferenc

Bíró igazgató - „esz”


Posos, olasz tábornok - „esz”


Kurucz elvtárs - „msz”


Déri, igazgató - „msz”


Bethlen Gábor - „fsz”



Váradi nagypapa - „msz”
Avar I., Ruttkai Éva, Kállai F., Horváth Sándor, Szakács Eszter ...

Kozák András, Bujtor I., Oleg Vavilov ...


Szilágyi T., Koncz G., Alicija Jachiewicz ...


Udvaros Dorottya, Máté Gábor, Sinkó L., Őze Lajos, Básti Juli ...

Avar I., Andorai P., Hanna Mikuc, Helyey L., Cserhalmi Gy., ...


Ráckevei Anna, Jakab Csaba, Balogh József ...


Mivel eddig csak kevés filmjének a bemutatása készült el, e lista végén mintegy fontosabb filmjeinek rövid ismertetéseként és egész filmes pályájának összefoglalásaként álljon itt Gervai András film-történész nekrológja Bessenyei Ferencről, melynek a szerző ugyanazt a címet adta, mint annak a fejezetnek, amivel a Bessenyei című 2001-ben megjelent könyv „Bessenyei, a filmszínész” című részét bevégezte: „Érzékeny búcsú a színészfejedelemtől”. Akkor is, ha e honlap krónikása nem minden esetben ért egyet – például a Láz, Az utolsó kör, az Ítélet című filmek esetében – Gervai Andrással, addig, amíg a honlap saját elemzései elkészülnek, ez az írás hasznos betekintést nyújt filmes munkásságába.

Érzékeny búcsú a (színész) fejedelemtől
Írta: Gervai András

Utolsó filmfőszerepét, a Vitézy László rendezte Érzékeny búcsú a fejedelemtől című filmben játszotta – még 1986-ban (!): az erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábort formálta meg. Filmszínészi pályája – ha csak a filmjei számát nézzük – sikeresnek tűnik. Valójában azonban ötvenöt filmszerepe között – nem az ő hibájából, hanem a filmek hibájából, minőségéből adódóan – kevés az igazán jelentős. Tizenhét főszerepe közül hat az igazán érdekes, fontos, a több mint negyven rövidebb-hosszabb epizódszerep közül pedig talán fél tucatot játszott értékes, igényesen megvalósított filmekben. Egyéniségéhez, színészi súlyához méltó feladatot csak ritkán kapott.

Nyilatkozataiból kiderül: nem is igazán szerette a filmet. (A művészeti ágról vallott véleménye az évtizedek során változatlan maradt.) Az ő igazi terepe, közege a színház volt. Játékstílusa, eszközei, színészeszménye is a színpadhoz kötötték. Ő nem bújt filmről-filmre új és új, egymástól teljesen különböző figurák bőrébe, hanem – a rendezők skatulyázási hajlama következtében is – csak néhány karaktert-típust formált meg.
     Leggyakrabban a hatalom embere. Harminckétszer (!) különböző szintű párt-, állami-, és gazdasági vezető (a Kommün vádbiztosa, párttitkár, igazgató, főmérnök, tsz-elnök, főszerkesztő, gyáros, alispán, fejedelem) illetve a rendőrség, katonaság, államvédelem vagy a politikai rendőrség vezetője vagy tagja, de alakít várkapitányt, hadvezért, olasz tábornokot is.
     Szereptípusai közül a legkiemelkedőbb teljesítményt talán „dúvadként” nyújtotta: ezek legösszetettebb filmes karakterei. (Vihar, Keserű igazság, Láz, Dúvad, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A fekete város). Fizikai adottságai, szálfa termete, zengő, öblös hangja, erőt sugárzó alkata, energikus fellépése, szenvedélyes természete, s persze játékstílusa, színészi eszményei, vérmérséklete, az ellentmondásos jellemű, nagyszabású színpadi hősök iránti affinitása is predesztinálja az ilyen gyilkos erővel megvert, ön- és közveszélyes figurák megjelenítésére. Nagy elhitető erővel, sok színnel mutatja meg dúvadjai lelkialkatát, fizikai erejét, féktelen szenvedélyét, hirtelen haragjukon, nagy, uralkodnivágyó természetét.

Egy másik szerepkörében főfoglalkozású forradalmár, az eszme igazában fanatikusan hívő lázadó. (Ítélet, A császár parancsára, Különös ismertetőjel, 32 nevem volt, Puskák és galambok). A forradalmár – amelynek Bessenyei igazán színpadon játszotta el sokféle alakváltozatát – erejét a személyiségéből sugárzó nyugalom, karizma adja, hatalmuk spirituális, az ügy szolgálatából fakad. Ezért is olyan nehéz eljátszani ezeket a hősöket.

E három típustól teljesen különbözik a hangsúlyozottan hétköznapi történetek kisember hőse, akit Bessenyei filmen ritkán játszott. (A Húsz évre egymástól című – szürke, unalmas és maníros mozidarabban fiával, családjával keveset törődő apa, Az utolsó körben – ebben a félresikerült melodrámában – autóbuszsofőr.)

Filmszínészi pályája 1951-ben indult. Ebben az évben a Gyarmat a föld alatt, a Teljes gőzzel és az Ütközet békében című filmekben játszott kisebb szerepeket: még láthatóan nem találja önmagát, meglehetősen modoros, szögletes.
     Első főszerepe a Viharban (1952) Pörnicze Gáspár, a Vörös Hajnal Tsz elnöke. Játéka illusztratív, teátrális: didaktikusan mindent – érzelmet, reakciót, belső feszültséget – félreérthetetlenül meg akar mutatni. A gesztusai nem koherensek, néha túlzóak. (Mikor például a felesége megpofozza, a reakciói olyanok, mintha villám sújtotta volna.) Gyakran nem tud mit kezdeni a kezével sem, zavarában néha zsebrevágja. A hangját sem tudja még igazán következetesen és sajátos kifejezőeszközként használni. Nem csak azért ilyen erőtlen, mert nem rendelkezik elég filmes rutinnal, hanem, azért is, mert a figura élettelen, sematikus.
     A magyar jakobinusok küzdelmét feldolgozó A császár parancsára (1956) című filmben Hajnóczy Józsefet alakítja. A film szájbarágósan igyekszik megértetni a mozgalom születésének okait, de bizonyos fokig átrajzolja a történelmet, az aktuálpolitikai céloknak megfelelően felstilizálja, idealizálja a valóságot és a szereplőket. Hajnóczy figurája elvont és szoborszerű, a színész mozgástere korlátozott.
     1956 nyarán a korszak feszült, várakozásteljes légkörében született a Keserű igazság, amely elsőként próbált meg szembenézni a személyi kultusszal. A film egy torzult jellemű munkáskáder ámokfutását rajzolja meg: Sztankó János munkásigazgató előtt a vágyott trösztigazgatói állás reményében csak egy cél lebeg, hogy határidőre elkészüljön a nagyberuházás. Az elvhű káder maszkja önző, jellemtelen, gyenge embert takar. Bessenyei elhitető erejének, színészi kvalitásainak köszönhetően Sztankót egy ideig a ténylegesnél összetettebb figurának gondoljuk, s jó vagy jónak látszó tulajdonságai elfedik előlünk személyisége lényegét, könyörtelen önzését, kisszerűségét. A színész pompásan érzékelteti, hogy hősét hatalmas indulat fűti, kirobbanó cselekvésvágy mozgatja. A személyiség fontos tulajdonsága nagy fizikai ereje, és ételt, italt, nőket illetően nagy étvágya. Az egyre didaktikusabb és sematikusabb mese ellenére Bessenyei szuggesztív marad, mégha a figura igazsága viszonylag hamar el is párolog.
     Alakítása abból a szempontból is újdonság, hogy a Vihar Pörnicze figuráját kivéve az ötvenes években egyre-másra csak pozitív hősöket játszott. Az ügyetlenül, erőtlenül megírt Pörnicze figura után tulajdonképpen most formált meg először egy valamennyire is összetett, persze alapjában véve azért nagyon sematikus figurát.

1936-ban játszódik a Szakadék (1956), amely egy népből jött tanító sorsán, szerelmén keresztül a két világháború közötti vidéki Magyarországot, a falu társadalmát, a parasztok nyomorúságát, a gazdagok, a hatalmasok erkölcstelenségét, cinizmusát akarta megmutatni. Ranódy László sok részértékben gazdag – a korszak filmterméséből kiemelkedő – alkotása Darvas József drámája alapján készült, de annak társadalmi problémáit, ellentmondásait az eredetihez képest jobban kibontotta.
     Bessenyeinek ez a tizennegyedik filmje – pedig első filmje óta még csak öt év telt el. Élvezettel játssza, erőteljesen formálja meg Böröcz Horváthot, a kíméletlen, kegyetlen nagygazda egyértelműen negatív, egy tömbből faragott figuráját. Alakításában nyoma sincs a sematikus kulák elképzeléseknek. Nem önmagából kikelt dúvad, hanem a maga módján ember, okos, jó gazda, a saját törvényei szerint még becsületes is, aki azonban – ha „kell” – kegyetlenül elnyomja a szegényeket.

Bessenyei néhány év alatt beérett, látványosan fejlődött, eszköztára gazdagodott: mimikájában, gesztusaiban, mozgásában sokkal jobban alkalmazkodik a vászon mindent felnagyító intim teréhez, méreteihez.
     Nagyszabású, csupa ellentmondásból összegyúrt figurát formál meg a Lázban is (1957), amely – hibái ellenére – már témaválasztása, a feldolgozás igényessége okán is figyelmet érdemel. Hőse Szabó Barna, robosztus erejű, céltudatosságában zseniális ember, aki felfedezte a magyar föld páratlan kincsét: a bauxitot. Féktelen karriervágy hajtja, vad, kegyetlen, erőszakos és érzéketlen, pénz- és hataloméhes, de vannak pozitív tulajdonságai is. Érdekes figura: III. Richárd mucsai kiadásban, Ulveczky és Turi Dani keveréke.
     Bessenyei – amikor jó a forgatókönyv – viszonylag árnyaltan bontja ki Szabó jellemét, hitelesen adja vissza személyiségének ellentmondásait. Minden művészi adottságát, egész temperamentumát latba veti, a legkisebb részleteket is alaposan kidolgozza figurája elfogadtatására. Ha részegen nevet, mintha egy sereg hahotázna, ha sérelmet torol meg, mintha az egész emberiség szenvedéseit kérné számon rettentő indulattal. Ez a játék azonban túlságosan is tömény és erőteljes a mindinkább széteső figurához. S bár hatásos, végső fokon még inkább leleplezi az íróilag nem meggyőző jellemet.

Bessenyei egyik, vagy talán „a legfontosabb” szerepét a Dúvadban játszotta. (1959) Ulveczkyje emblematikus alakítás.
     Míg bemutatása idején Fábri művét – elismerve ugyan részértékeit – egyértelmű kritikai elutasítás fogadta, ma úgy érezzük, fogyatékosságai ellenére lényegesebbek erényei. A film hús-vér embereket, izzó szenvedélyeket mutatott meg mindenfajta eszmei, ideológiai tanulság nélkül. (Akkoriban meglehetősen magányos kísérletnek számított az efféle realizmus.)
     A Sarkadi Imre novellájából készült Dúvad – bár több jelenete, képi, színészi megoldása vitathatatlanul teátrális, melodramatikus, túlságosan is naturalisztikus – egy kitűnően megformált, nagyszabású jellemet állít elénk, Túri Dani kései rokonát, bizonyos fokig a felesleges ember – orosz irodalomból ismert – magyar változatát. A figura sokban hasonlít Fellini remekművének, az Országúton-nak a főhősére, Zampanóra is. Ulveczky a dúvad archetípusa. Nagyerejű, mulatós, nagyivó, féktelen szenvedélyű ember, aki megszokta, hogy erejének, akaratának és hatalmának köszönhetően mindent és mindenkit megkap, amit és akit akar.
     Bessenyei gazdag mimikával, gesztusokkal a figura sok arcát villantja fel, megmutatja érzelmeit, indulatait. Már első megjelenésekor megsejteti lényegi tulajdonságait, kivagyiságát, önelégültségét, a saját fizikai erejétől, hatalmától megszédült ember gőgösségét. (Ebben a jelenetsorban részegen, birkával a nyakában ugrat át lovával a kerítésen.) Elhiteti velünk, hogy Ulveczky nagy kan, aki tudatában van a lényéből sugárzó férfiúi, szexuális vonzerőnek. A neki tetsző nőkkel kihívóan viselkedik: nagyokat néz, szemét dülleszti, csábítóan mosolyog. Megszállottságában, elvakultságában a film végére szinte ördögi figurává válik. A sorsa mégis drámai, mert ostobán, barbár módon él, s még csak kételyei sincsenek magatartása, döntései és életvitele helyességét illetően. Nem izgatja, hogy tönkretesz másokat, elpusztít minden értéket, de tönkreteszi magát is. Bessenyei kivételes, nagyformátumú alakításával élővé, szánalmasan visszataszítóvá teszi ezt a figurát.

Kovács András első játékfilmjében a Záporban (1960) sikeres, de magányos tsz-elnök. Miskei figurája, a szép és kívánatos Patóné iránt fellobbant vonzalma, kettejük nehezen induló és nehezen is alakuló, de hepiendet ígérő kapcsolata sok emberi melegséggel, reálisan, pszichológiailag hitelesen van ábrázolva. Hús-vér emberek mindennapi élethelyzetekben – ez nem mindennapi újdonság a korabeli magyar filmben.
     Miskei új szín Bessenyei filmes szerepei között: a tsz-elnök karakterében nem az erő dominál. A színész pontosan érezteti magányosságát, elveszettségét, gyengeségét. Miskei először magabiztos, mosolygós, életrevaló és hetyke, optimista emberként bukkan fel a vásznon, hogy aztán a Patóné iránti érzelem, a reménytelennek tűnő vágyódás egyre jobban próbára tegye, s bizonyos fokig meg is változtassa. Bessenyei sokszínű, átélt és hiteles alakítást nyújt. Ez elsősorban az alapkonfliktusra, a Patónéval való viszonyra vonatkozik. Tsz-elnökként már kevéssé összetett a figura, s ennek megfelelő a színész játéka sem eléggé árnyalt.

A Légy jó mindhaláligban (1960) – Ranódy László míves Móricz adaptációjában – ő a kollégium igazgatója: szép alakításával sokat hozzáad a karakterhez.
     A hatalom tekintélyt parancsoló alakváltozataival szemben a Fügefalevélben (1966) a hatalom mulatságos arcát, egy kisszerű helyi hatalmasság karikaturisztikus portréját rajzolta meg. Máriássy filmje egy szoboravatás, s a körülötte keltett mesterséges hisztéria apropóján egy kisváros, Halmaz érdekviszonyairól, mozgástörvényeiről, a vezető elit ostobaságáról, szervilizmusáról állít ki látleletet. Bizonyos fokig mintha a Rokonok világa elevenedne meg, a feudális mentalitás a szocialista Magyarországon változatlannak tűnik.
     Bessenyei a kisvárosi lap főszerkesztőjét, Pattantyús elvtársat adja. Tipikus apparatcsik. Az eszme felkent bajnokának tartja magát, pedig csak egy – butasága miatt nem veszélytelen – hólyag. Már az első jelenetekben, a pályaudvaron, amikor még meg sem szólalt, pusztán a külsejével – hetyke kis bajusz, homlokra tolt kalap – sok mindent elárul magáról. Bessenyei gazdag mimikával, arc-, és kézjátékkal, tőle szokatlan, de a film szelleméhez, s a figura lényegéhez pompásan illő grimaszokkal, fintorokkal villantja fel a kisszerű hivatalnoklélek sokféle, egyként ellenszenves tulajdonságát. A színész fergetegesen komédiázik, ugyanakkor szerepét halálosan komolyan veszi, egyetlen pillanatra sem kacsint ki a nézőre.
     Bessenyeinek humora bizonyítására filmen sajnos ritkán jutott méltó feladat. Komikus szerepben a Fügefalevélen kívül csak három – 1961-ben – készült film kisebb epizódszerepeiben láthattuk. (Napfény a jégen, Nem ér a nevem, Délibáb minden mennyiségben.)

Két színvonalas, igényes, szórakoztató közönségfilmben játszott szerepe is a filmes pálya fontos állomásai közé tartozik. Az Egy magyar nábobban (1966) dorbézoló, szertelen, kirobbanó indulatú, félelmetes nagyúrként, igazi dúvadként, falstaffi méretű, nagyszakállú figuraként bukkan fel. Tökéletesen érzékelteti Kárpáthy János lobogását, szenvedélyességét, indulatosságát, gyengédségét, emberségét, duzzadó életerejét. A fekete város című hétrészes tv-sorozatban (1971) kitűnően alakítja Görgey Pált, az önfejű, gyanakvó, nem ritkán elvakult, magányában megkeseredett alispánt. A sokféle, szélsőséges indulatból, ellentmondásos tulajdonságból, cselekvőerőből összegyúrt, tragikus sorsú figurára Bessenyeinél aligha lehetett volna alkalmasabb színészt találni.

A sok színpadi történelmi karakter, részben lázadó, a hatalommal szembekerülő történelmi személyiség – Dózsa, Bánk bán, Budai Nagy Antal, Bethlen Gábor, Kossuth, Széchenyi – megformálása után a magyar-román-szlovák koprodukcióban készült Ítéletben (1970) Dózsa szerepét kapja. Ez filmes pályája legnagyobb munkája, amelybe belesűríti világról, történelemről, s a színészetről való tudását. Egy interjúban arról beszél, reméli, hogy filmbeli Dózsája „új volt, más, igazabb, őszintébb, mint az eddigiek. Talán nem olyan darabos, mint első színpadi megjelenésekor, és kevésbé pátoszos, intenzívebb belső indítékokból cselekvő.” (Nemes G. Zsuzsannának, Lobogó, 1972. január 5.)
     Csoóri Sándor forgatókönyve Dózsa szerepéről, a forradalom, de tágabb értelemben a hatalom természetrajzáról, kényszereiről, s a történelmi személyiség figuráján keresztül a forradalom könyörtelenségéről, belső mozgásáról, logikájáról kívánt szólni. Iskola-, vagy tézisdráma, amelyben a szereplők olyan kijelentéseket tesznek, hogy a nézőnek félreérthetetlen legyen az áthallás. Az alkotók újszerűen fogalmazták, formálták meg Dózsa alakját, bár meglepő módon beállítása nem ritkán sematikus, kísért a korábbi időszakok magyar és amerikai filmjeinek idealisztikus, romantikus szemléletmódja, hősábrázolása.
     Viszonylag hosszú és ügyes dramaturgiai előkészítés után pillantjuk meg először, mikor hivatalosan megbízzák a paraszthad vezetésével, s papi áldásban részesül. Szilaj, szikár, eltökélt ember, akinek kemény, mindenre elszánt krisztusi férfiarcába a szenvedés és a felelősség egyre több redőt szánt majd. Érzelmeit, szenvedélyei viharzását leginkább arca változásaiból, szeme mozgásából, tekintete elfátyolosodásából, komorabbá válásából, apró gesztusokból kell kiolvasnunk, s abból, ahogy tűnődően mered maga elé.

Bessenyei a funkcionárius egy újabb arcát mutatja meg, az egyszerre fenyegető hatalmú, atyáskodó, igazságtevő bölcs megyei rendőrfőkapitányról rajzol tanulmányszámba menő portrét az 1956 nyarát idéző Mérkőzésben (1980). Kurucz elvtárs a film végén, a 88. percben jelenik meg a futballcsapat bankettjén, s aztán a rákövetkező negyedórát az ő jelenléte, fenyegető hallgatása, kérdései, kérdezősködése és szaggatott monológja tölti ki. Bessenyei fenyegető, erőt sugárzó személyiséget formál meg, aki nem tűr ellentmondást. Jó taktikus, ügyes manipulátor. Ravasz, megvan a magához való esze, legalábbis annyi, amennyi a hivatala ellátásához, s a még nálánál is korlátoltabb káderek sakkbantartásához, megfegyelmezéshez kell. A figura bunkóságát Bessenyei jól érzékelteti azzal, hogy a hosszú és sorsdöntő vacsorajelenet alatt – miközben „intézkedik” – szinte mindvégig jóízűen eszik, vagy inkább zabál. A „békemisszió” – az igazság végérvényes eltussolása – és a táplálkozás számára egyformán fontos tevékenységek, s hasonló erőbedobást is igényelnek.
     Vészits Andrea forgatási naplójában így ír Bessenyeiről: „Bessenyei Ferenc a változékonyság kiismerhetetlen színeivel rajzolja meg a főkapitány alakját – hol türelmetlen, hol meg oktató, egyszer erélyes és kemény, másszor atyai, csaknem ellágyuló, éles pillantásait válaszai tompán kongó éretlensége ellenpontozza, s néha szinte eldönthetetlen, vajon kedélyesen ingerült, vagy ingerülten kedélyes. Kósa azt szeretné, ha végig, az egész jelenet alatt szinte folyton enne, nemcsak azért, mert rég letűnt világot idéző gusztussal tudja enni a csirkepaprikást (amit magánemberként ki nem állhat), inkább azért, mert más teliszájjal szólni békéről, történelmi szükségszerűségről, mint kényelmesen hátradőlve vagy éppen cigarettázva.” (A mérkőzés, stúdiófüzet, 1981, MAFILM-Objektív Stúdió, szerkesztő: Gervai András; a kiadványt betiltották.)

Az Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1986) a németek és a törökök között lavírozó uralkodó, Bethlen Gábor – de általánosabb értelemben a kompromisszumok szorításában lavírozó politikus – dilemmáit jeleníti meg. Dráma, kiélezett konfliktusok helyett vértelen jeleneteket, életképeket látunk egy uralkodó életéből. Bessenyei csak nagyon korlátozottan használhatja eszköztárát, mert egy idős, súlyosan beteg ember figuráját kell megformálnia, aki csak árnyéka önmagának.
     Bessenyei megfáradt, csöndes emberként jelenik meg, halkan beszél, szemeivel távolra, talán a semmibe néz. Mindvégig következetesen megőrzi ezt az alaphangot, beállítást. Alakításában nyoma sincs a korábbi színpadi és némely filmes szerepéből ismert nagyszabású szenvedélyeknek, indulatos kitöréseknek. Eszközei letisztultak egyszerűek, gesztusai visszafogottak. Mégis többnyire meg tudja éreztetni: ez az ember nem akárki, súlyos titkok tudója lehet. Megtörtségén, halálos fáradtságán is átsüt a tartással viselt öregség és a nagyon visszafogottan játszott betegség méltósága. Kontemplatív, meditatív alakjából erő sugárzik s ez nemcsak ténylegesen még meglevő hatalmából, rangjából következik, hanem a személyiség színész által megteremtett erejéből, hiteléből. Megszólalásai visszafogottságát, halk eszköztelenségét csak nagy ritkán töri meg másfajta megnyilvánulás. Bessenyei szép és hiteles alakítást nyújt az egydimenziós, elrajzolt figura bőrébe bújva: fizikai, érzéki valóságában, illúziókeltően idézni fel egy nagymúltú ember végóráit.

A hetvenes, nyolcvanas években összesen csak nyolc szerepet kapott, közülük mindössze három a főszerep. (A fekete város, Ítélet, Érzékeny búcsú…)
     Utolsó filmszerepe A másik emberben (1987) Váradi nagypapa, egy öreg, bölcs parasztember, akinek figuráját átélten, póztalanul alakítja.

l 1987-től, 68 éves korától nem jelent meg többet a filmvásznon. Többféle okkal is magyarázható, hogy a hetvenes évektől lassanként „kikopott” a magyar filmekből. Megváltozott körülötte a kor, a társadalom, s – tematikájában, cselekményében, stílusában és hőstípusában – a magyar film. A valóságot a korábbinál árnyaltabban megmutató filmekben, úgy tűnik, a robosztus egyéniségű, kirobbanó energiájú Bessenyeinek egyre kevesebb lehetőség jutott. Nem véletlen, hogy a hetvenes, nyolcvanas években összesen csak két nagy filmes szerepet kapott: nagyformátumú történelmi alakokat kellett eljátszania. (Dózsát és Bethlen Gábort). Arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy idősödő színésznek nehezebb megfelelő szerepet találni.

Akárhogy is: filmes szerepei – önhibáján kívül – nem épültek egymásra, nem épültek életművé. Filmjei minden esetre fontos dokumentumai egy nagy színész pályájának, művészi fejlődésének, sokszínű képességeinek.

Feltéve: 2015. augusztus 4.


VISSZA          az OLDAL ELEJÉRE          TOVÁBB


     ÉLETE         PÁLYÁJA         SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         EGYÉB         KÉPGALÉRIA