Bessenyei Ferenc szülővárosa, Hódmezővásárhely művészeti díjat alapított, melyet Bessenyei Ferencről neveztek el. A Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, amely a kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, Hódmezővásárhely Díszpolgárának nevét viseli, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése, B. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegyének hozzájárulásával 2008. május 29-én hozott rendeletében alapította meg. A díjalapítás előzménye ez év februárjára nyúlik vissza, amikor is egy városatya felvetette egy művészeti díj megalapításának ötletét. A város vezetői, miután elfogadták a javaslatot, felvették a kapcsolatot Bessenyei Ferenc özvegyével, kérve az özvegy engedélyét a díjnak Bessenyei Ferencről történő elnevezéséhez. Az özvegy azzal a feltétellel adta hozzájárulását, ha „a díj kiírásában szerepel az a követelmény, hogy a díjazásra kijelölt személyek, csoportok, illetve az ő művészeti tevékenységük megfelel annak a szellemiségnek, amelynek értelmében Bessenyei Ferenc egész pályája során dolgozott és küzdött, s amelyet Bessenyei Ferenc egész életében, szünet nélkül és politikai helyzettől függetlenül minden fórumon számtalan alkalommal kinyilvánított”. Miután a kiírás eleget tett ennek a feltételnek, a város közgyűlése 2008. május 29-én rendeletileg megalapította a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, melyet első ízben 2009. január 22-én adnak ki. Kapcsolódó cikkek:          1. A polgármester úrnak a közgyűlés elé terjesztett 2008. február 7-i javaslata;          2. Bessenyei Ferenc özvegyének hozzájárulása;          3. A közgyűlés 2008. május 29-i határozata;          4. Képek Bessenyei Ferenc díszpolgárrá avatása napjáról, 2004. március 15-éről. Beszámoló a 2009-es, első díjátadásról A 2009-ben első ízben odaítélt Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat 2009. január 22-én a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett ünnepi közgyűlésen adta át Dr. Lázár János polgármester. Az idei – egyúttal az első – kitüntetett Kónya Krisztina énekművésznő lett. Elsőnek Dr. Lázár János méltatta a XX. század legnagyobb színész-alakjának életútját, majd Kónya Krisztina pályáját. Köszöntő beszédében Dr. Lázár János elmondta, hogy a magyar nemzet és benne Hódmezővásárhely Bessenyei Ferencben találta meg azt a személyiséget, „amellyel a leginkább kifejezheti önmagát, kifejezheti a sorsát, a gondolatait, az értékeit”. Ezen kívül több fontos megállapítást tett. Szerinte Bessenyei Ferenc még ma is sokak szemében szálka, aminek oka az irigység; valamint annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egész életében a nemzetéért munkálkodó színész életműve hamarosan nagymértékben fel fog értékelődni. A polgár-mester azt is elmondta, hogy szeretné, ha a Bessenyei Ferencről való megemlékezés ennek a díjnak a megalapításával nem merülne ki, ha ez csak „felkiáltójel” lenne a rá való megemlékezések sorában. Ezután B. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegye köszönte meg a polgármester férje művét láthatóan „helyesen értő” szavait, majd rövid beszédben foglalta még egyszer össze Bessenyei Ferenc „hitvallását”, és a díjazottnak azt kívánta, hogy e szellemiség jegyében folytassa pályáját. A két beszéd alatt, illetve után a kivetítőn a 2004-es díszközgyűlés pillanatait elevenítették fel, melyen Bessenyei Ferencet a díszpolgári címe átvételekor éppen Kónya Krisztina köszöntette énekével. Az ezt követő rövid műsor után a díszterem előterében Dr. Nagy Ádám, a Móra Ferenc Múzeum főmunkatársa megnyitotta a Himnusz című kiállítást, majd a Városháza előcsarnokában leleplezték Ybl Lajos, most restaurált mellszobrát. A fotón a Bessenyei díj plakettje, Nagy Attila szobrászművész alkotása A díjátadásról többek között a következő internetes oldalakon olvashatnak:          www.hodmezovasarhely.hu          www.promenad.hu          www.delmagyar.hu          www.kultura.hu          www.terasz.hu          www.hirnok.mti.hu – (csak regisztrált olvsóknak)

VIDEOFELVÉTELEK A DÍJÁTADÁSRÓL: Részletek Dr. Lázár János polgármester úr beszédéből: 1. részlet – wmv fájltípus, 4:35 p; 3,52 MB 2. részlet – wmv fájltípus, 2:41 p; 2,08 MB A polgármester Kónya Krisztina munkásságát bemutató szavai alatt a kivetítőn bejátszottak egy részletet a 2004. március 15-i díszközgyűlésről: Bessenyei Ferenc Kónya Krisztina énekét hallgatja wmv fájltípus, 0:41 p; 512 KB Részlet B. Élthes Eszter beszédéből wmv fájltípus, 3:15 p; 2,52 MB

KÉPEK A DÍJÁTADÁSRÓL

Végezetül rendkívüli fontossága miatt Dr. Lázár János polgármester úr beszédének befejező része, melyet a fenti videórészleten látni-hallani lehet, álljon itt szövegben is, különös tekintettel arra, hogy remélhetőleg az elhangzottak nem maradnak pusztába kiáltott szavak. „Biztos vagyok abban, hogy Bessenyei Ferenc küldetéses ember volt. Amit lehet, hogy a történelem egy bizonyos szakaszában, és ez az ő életművét még egy különösebb kontextusba helyezi, pártidentitások kontrollja alá próbálták helyezni. Gondoljunk bele, hogy a művészet szabadsága és a művész szabadsága jellemzően nem attól függ, és ezt az ő élete bizonyítja a legjobban, hogy milyen politikai vagy történelmi korszakban él, hanem a saját jellemétől, a saját erejétől a történelmi viszonyoktól teljesen függetlenül. Egy pártideológia szárnyakat szegő momentumaitól teljesen függetlenül volt arra képes, hogy a politikai konjunktúra-lovagoktól függetlenül képes legyen örök értékeket megfogalmazni. Ez még nagyobb kontextusba helyezi az ő művészetét. Dicséret a kezdeményezőnek, hogy felismerte, hogy Bessenyei Ferenc – nem múló népszerűsége ellenére – még mindig nincs a helyén, még mindig nincs kellőképpen értékelve. Azért mondtam a mondandóm legelején, hogy remélem, tradíciót, hagyományt teremtő lesz a mai díjátadás, mert felkiáltójelnek is szánjuk. Bessenyei Ferenc nem csak akkor volt aktuális, amikor a filmpremiereken vagy a színpadon láthattuk, Bessenyei Ferenc mind a mai napig aktuális. Az ő életműve, azt gondolom, nem is olyan soká, egekbe menőleg kerül majd felértékelődésre, hiszen éppen a nagysága, magyar karaktere, erőteljes, egyenes jelleme az, amely alkalmassá teszi arra, hogy felemelkedjék. Én pontosan tudom, hogy a művészeti ítészek, a kritikusok világában sokan kerékkötői annak, hogy emelkedhessen, hogy szárnyalhasson. Én pontosan tudom, hogy sokak szemében szálka még ma is az a művészet, amelyet ő képviselt. Nem hiszem, hogy ideológiai alapon, azt hiszem, csak az irigység munkál még ma is.      Olyan művészembert tisztelhetünk benne, akinek még ma is, halála után évekkel, aktív pályája után évekkel még mindig vannak irigyei. Még mindig vannak, akik nem akarják elismerni, nem akarják megadni azt, ami valóban jár, és amit mindenki, a közönség, a néző, a színházban tapsoló, a tévé vagy filmpremier után hazamenő pontosan érzett, hogy nem akárkit látott a filmvásznon, vagy nem akárkinek tapsolt a színházban. A legnagyobbakkal tudjuk majd a magyar történelemben emlegetni. És én egészen bizonyos vagyok benne, hogy a mai nap felkiáltójel lesz az életmű értékelésében. A szöveg pdf formátumban itt található