BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja


2004. DECEMBER 27. – 2020. DECEMBER 27.

MEGEMLÉKEZÉS
HALÁLÁNAK 16. ÉVFORDULÓJÁRÓL



Bár Bessenyei Ferenc 2004. augusztus végén a lajosmizsei tanyáján forgatott, Csenterics Ágnes rendezte „Bessenyei Ferenc vendégei voltunk” címmel sugárzott nagy tévériportjában a riporter Nagy György e kérdésére: „E szobrok közül, akiket eljátszottál, alkatilag ki az, aki a legközelebb állt hozzád? Kivel azonosulsz a leginkább?”, azt felelte, hogy Kossuth-tal, azért az ország, és valószínűleg ő maga is, személyét Bánk bán nevével érezte a legszorosabban összeforrva. Erről a magyar színháztörténelemben kitörölhetetlenül összefonódott színész-szerep közötti kapcsolatról több ízben több újságíró is értekezett.
     Például Dalos Gábor a Pesti Műsor újság 1977. novemberében megjelent cikkében – melynek címe: Az „új” Bánk bán – a Thália Színházban 1977. november 11-i Bánk bán előadással kapcsolatban ezt írta: „Bessenyei Ferenc neve az elmúlt évtizedekben teljesen egybeforrott irodalmunk egyik legjelentősebb drámai alkotásának főhősével: ő "a" magyar Bánk…”
     Ugyanezt a gondolatot Hajduska János „Az alkotás születése” című cikkében így fejtette ki. „Egy-egy színész nevének hallatára a nézőknek mindig az illető színész legkiemelkedőbb szerepe jut az eszébe, azzal azonosítja őt. Bessenyei Ferencről a nézőknek a fenségesen szenvedélyes Bánk bán jut azonnal az eszébe. Első pillanatra ez úgy tűnhet, mint valamiféle skatulya. Persze, nem akármilyen. Úgyszólván népszavazás, vagy jobban mondva: közadakozás útján létesített skatulya. Második pillantásra azonban már nyilvánvalóvá válik, hogy a néző önkéntelen gondolattársítása nem egyfajta szereptípus megcsontosodott ismétlődéséből keletkezett. A sokszínű, változatos jellemek, különféle figurák közül vált ki a legmaradandóbb élményt nyújtó alakítás, amely már-már a színész szobra. … Olyan az alakja, a hangja, amilyen csak Bessenyei Ferencnek van, másnak nincsen.”

És hogy Hajduska János nem állt egyedül ezzel a véleményével, azt az is bizonyítja, hogy e cikk megírása után csaknem 30 évvel később, a Nemzeti Színház parkjában Bessenyei Ferenc valóban Bánk bán-ként kapott szobrot, ami tanúságot tesz arról, hogy a közönség és a szakma számára „egyre inkább eggyé forr a szereppel, s a közönség úgy érzi: nemzeti hősünk Bánk bán – Bessenyei Ferenc”. Hiába játsszák el előtte és utána mások is (például Básti, Kállai, Sinkovits, Bubik, Kozák) Katona hősét, az 1945 utáni Bánk bán vitathatatlanul évtizedeken át, mind a mai napig, halála után 16 évvel is, Bessenyei-szerep marad.

Mindezen tények ismeretében szinte hihetetlen, hogy se a rádió, se a televízió nem őrzött meg egyetlen Bánk bán előadás-felvételt sem, melyben Bessenyei Ferenc játszotta a főszerepet.

Bessenyei Ferenc életében először 1947. március 13-án Miskolcon játszotta Katona József drámájának címszerepét, majd 1951. június 1-től 1978-ig szinte folyamatosan, tehát 27 éven keresztül több színhelyen (Budapest, Gyula, Kolozsvár, Szeged), több rendezésben, több százszor ő volt az ország Bánk bánja. A különböző előadásokat a rádió is, a tévé is közvetítette. Mindezek után egyszerűen nem hihető, hogy pusztán figyelmetlenség vagy a szűkös nyersanyag az oka, hogy se a rádióban, se a tévében egyetlen Bessenyei-féle Bánk bán színházi előadás nem maradt fenn!

A rádió archívuma őriz egy, a drámából 1955-ben készült rádióváltozatot. Ez az egyetlen fennmaradt Bessenyei-Bánk bán felvétel. Halálának 16. évfordulója alkalmából legalább ez a rádióváltozat hallható a most feltett felvételen.
A rádióváltozat rendezője Major Tamás. Bessenyei Ferenc partnerei: Tőkés Anna (Gertrudis), Kállai Ferenc (Ottó), Szörényi Éva (Melinda), Hindy Sándor (Petur bán), Ungvári László (Biberach), Bihari József (Tiborc). Beszélő Lukács Margit.

Feltéve: 2020. december 28.


Mielőtt folytatom a megemlékezést, örömmel jelentem, hogy az elmúlt hónapokban számos Bessenyei-felvétel került fel különböző videómegosztó-csatornákra, melyeknek elérhetőségeit ezen az oldalon adom meg. Ennek köszönhetően idővel szinte összes játékfilmje, és tévé-filmjeinek jelentős része elérhető lesz az őt és a magyar kultúrát szeretők számára.


Bessenyei Ferenc 2004. december 27-én halt meg, alig hat héttel 86. születésnapja előtt, vagyis joggal mondható, hogy 86 évet élt, és nem 85 évet, ahogy azt a legtöbb megemlékezés (miután csak az évszámokra figyelnek) leír. Ezért a halálának 16. és születésének közelgő 102. évfordulójára való megemlékezés szorosan követi egymást. Ezt tekintetbe véve a honlap minél több dokumentummal igyekszik a megemlékezést folytatni.

1. Elsőnek egy unikumot teszek fel: Németh László 1971-ben ünnepelte 70. születésnapját. Ez alkalomból Illés Endre és Hintsch György tévéfilmet készített „A 70 éves Németh László köszöntése” címmel, amiben többek között három Németh László regényből készített film részleteit is bemutatták. Az első és a harmadik direkt erre az alkalomra született, a második (Iszony) egy már korábban bemutatott játékfilmből származott. Az írót köszöntő filmben Mensáros László olvasott fel részleteket Németh László vallomásaiból.
     Az első filmes bejátszás az írónak a „Gyász”, a harmadik az „Irgalom” című könyvének néhány fejezetét dolgozta fel. Az első film női főszerepét, Zsófiát Széles Anna alakította, a harmadikét, Ágnest Piros Ildikó. Bessenyei Ferenc e harmadikban játszotta Piros Ildikó, azaz Ágnes frontról visszatérő édesapját. Ezt a szerepet Feri talán annak köszönhette, hogy nem sokkal a felvétel előtt hetekig kórházban feküdt vérző gyomorfekéllyel, aminek következtében eléggé lefogyott, és így a filmben megfelelően elesettnek tűnt (bár ebben az időben egyébként sem volt túlsúlyos, lásd például a szintén ekkor készült Fekete város filmsorozat képeit).

Hintsch György – aki számos Németh László művet filmesített meg: Iszony, Irgalom, Szörnyeteg, Égető Eszter – egy évvel később fogott bele az Irgalom többrészes tévéfilm-sorozat elkészítésébe. Filmjének két főszerepét az egy évvel korábban rendezett köszöntő filmjéből válogatta: Ágnes szerepét Széles Annára, apja szerepét Mensáros Lászlóra bízta: Mind a kettő remek választás volt – nem tudni, hogy az írónak, aki korábban látta mindkettőjüket a róla szóló filmben, volt-e ehhez köze.
     Megnézve az itt bemutatandó filmrészletet, majd a kész filmet, nyilvánvaló, hogy Feri még így, súlyos betegsége után is „erősebbnek” tűnik Ágnes apjának szerepére, mint amit a történet megkövetel; ez lehetett az egyik ok, hogy a tévésorozatban Hintsch már nem rá osztotta az apa szerepét; no meg az is, hogy ezekben a hónapokban ő már a Fekete város-t forgatta.

A felvétel ITT tekinthető meg.


2. A Madách Színház 1973 őszén mutatta be az Othellot, Ferivel a főszerepben. A televízió Színházi album című műsorának novemberi adása foglalkozott a bemutatóval. Kőháti Zsolt kritikus elemezte az előadást, majd ő készített interjút a két főszereplővel. A következő felvételen a színház öltözőjében Ferivel folytatott beszélgetés látható. A Madách színházi Othello előadásról bővebben ITT lehet olvasni.

A felvétel ITT tekinthető meg.


3. Bessenyei Ferenc egyik kedves és híres szerepe volt Tyetyerev kántor Gorkij „Kispolgárok” című darabjában, amit 1949-ben Szegeden 30 évesen játszott először, majd 1964-ben a Madách Színházban 45 évesen másodszor. Ez utóbbi előadásban egyik partnere Pécsi Sándor volt.

A Madách Színház Huszti Péter rendezésében 1982-ben, 60. születésnapján emlékestet mutatott be Pécsi Sándorról, melyben a színész partnerei darabrészletekkel emlékeztek meg róla, és amit a televízió is felvett.
     Bessenyei Ferenc a Kispolgárok egyik részletével emlékezett meg hajdani játszótársáról, melyben Pécsi szerepét Haumann Péter alakította. Feri alakításáról a honlap ezen a helyen emlékezik meg bővebben.

A felvétel ITT tekinthető meg.


4. Feri Maros Gáborral, aki az első, 1973-as Hegedűsben játszott együtt vele, egészen halálig jó barátságban maradt. Gábor azok közé tartozott, akik idős korában is felkeresték őt. Egyik ilyen alkalommal, 2001 őszén Kőbán Ritával jött el Lajosmizsére látogatóba, ahol nemcsak képeket, hanem nagyon szép, eredeti felvételeket is készített Feriről és a tanyáról. Pár hónappal később Gábor meghívta az általa rendezett és szerkesztett „Zenélő Normafa” című műsorába, ahol Feri a Vén budai hársfák dalt énekelte el, és Ady Bíztató a szerelemhez című versét mondta el. Az előadásról videofelvétel is készült, és ebben Gábor felhasználva a tanyán készült képeit, belevágta Feri előadásában a Cserebogár, sárga cserebogár című nótát is.

A felvétel ITT tekinthető meg.


5. A DUNA Televízió 2002-ben március 15-e alkalmával, és Illyés Gyula Fáklyaláng című művének első, Nemzeti színházi 1952-es ősbemutatójának 50. évfordulója alkalmából műsort készített Bessenyei Ferenccel az 1952-es és 1969-es előadás Kossuth Lajosával, melyben Kossuth a dráma Torinóban játszódó utolsó felvonásában jelenik meg. Feri megragadva a kínálkozó alkalmat se nem a darabról, se nem a szerepről, se nem 1848-ról, hanem öreg Kossuthként a 2002-es magyarországi helyzetről és színházi életről mondta el gondolatait. (Részt véve a felvételen az volt az érzésem, hogy a szerkesztő/rendező eredetileg nem ilyennek képzelte el ezt az utójátékot.)
     A honlapon évek óta megtalálható a beszámoló erről a felvételről, de most az egész hét és fél perces jelenet megtekinthető a videómegosztó-csatornán is.

A felvétel ITT tekinthető meg.


. 6. A ma feltett videókhoz még két játékfilm is tartozik. Az első, az 1964-ben, Keleti Márton rendezte „Ha egyszer 20 év múlva” című film, melynek főszereplője Bujtor István, aki magát és apját játssza. Partnerei Bara Margit, Bessenyei Ferenc (Bara Margit férje), Timár Éva, Gábor Miklós, Sinkovits Imre és sokan mások. A filmről, illetve Ferinek e filmben nyújtott alakításáról a honlapon már korábban megjelent egy írás, ami ITT olvasható.

A film ITT tekinthető meg.


A második film, az 1966-ban bemutatott szatirikus vígjáték, a „Fügefalevél”, melynek rendezője Máriássy Félix. A főszereplő Sinkó László, partnerei Bessenyei Ferenc (Pattantyús elvtárs), Halász Judit, Kiss Manyi, Nagy Attila., Spányik Éva, Bánki Zsuzsa és sokan mások.

Gervai András filmtörténész szerint ez a film, illetve szerep Feri egyik legjobb filmbeli alakításai közé tartozik. A 2001-ben megjelent Bessenyei című könyvben így írt róla: „A hatalom tekintélyt parancsoló alakváltozataival szemben a Fügefalevélben (1966) a hatalom mulatságos arcát, egy kisszerű helyi hatalmasság karikaturisztikus portréját rajzolta meg. Máriássy filmje egy szoboravatás, s a körülötte keltett mesterséges hisztéria apropóján egy kisváros, Halmaz érdekviszonyairól, mozgástörvényeiről, a vezető elit ostobaságáról, szervilizmusáról állít ki látleletet. Bizonyos fokig mintha a Rokonok világa elevenedne meg, a feudális mentalitás a szocialista Magyarországon változatlannak tűnik.
     Bessenyei a kisvárosi lap főszerkesztőjét, Pattantyús elvtársat adja. Tipikus apparatcsik. Az eszme felkent bajnokának tartja magát, pedig csak egy – butasága miatt nem veszélytelen – hólyag. Már az első jelenetekben, a pályaudvaron, amikor még meg sem szólalt, pusztán a külsejével – hetyke kis bajusz, homlokra tolt kalap – sok mindent elárul magáról. Bessenyei gazdag mimikával, arc-, és kézjátékkal, tőle szokatlan, de a film szelleméhez, s a figura lényegéhez pompásan illő grimaszokkal, fintorokkal villantja fel a kisszerű hivatalnoklélek sokféle, egyként ellenszenves tulajdonságát. A színész fergetegesen komédiázik, ugyanakkor szerepét halálosan komolyan veszi, egyetlen pillanatra sem kacsint ki a nézőre.
     Bessenyeinek humora bizonyítására filmen sajnos ritkán jutott méltó feladat. Komikus szerepben a Fügefalevélen kívül csak három – 1961-ben – készült film kisebb epizódszerepeiben láthattuk. (Napfény a jégen, Nem ér a nevem, Délibáb minden mennyiségben.)”

A film ITT tekinthető meg.


A megemlékezés folytatódik…


Feltéve: 2021. január 14.





     PÁLYÁJA         ÉLETE         SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         FILM-TV         EGYÉB         KÉPGALÉRIA