SHAKESPEARE - TABLÓ

Bessenyei Ferenc a következő
Shakespeare szerepekben:
Theseus, Lear király, Falstaff, Claudius, Antonius, Leontes

Bal oldal:
Szegedi Szabadtéri Színpad, 1963.,
    Szentivánéji álom
Nemzeti Színház, 1994., Lear király
Nemzeti Színház, 1959., A windsori víg nők
Madách Színház, 1964., Hamlet
- Tolnay Klárival és Gábor Miklóssal

Jobb oldal:
Szegedi Szabadtéri Színpad, 1977., Lear király
- Gábor Miklóssal
Nemzeti Színház, 1960., Antonius és Kleopátra
- Lukács Margittal
Szegedi Szabadtéri Színpad, 1963.,
    Szentivánéji álom
Madách Színház, 1965., Téli rege
- Kiss Manyival

„Nyáron három előadás keretében találkoztam a Lear királlyal. Három előadás kedvéért megtanultam ezt a roppant szerepet, amelynél aligha van nagyobb, szebb, tökéletesebb a világ drámairodalmában. Ha módom lenne, hátralévő életemben mindig ezt játszanám…”

Korunk igazságát kifejezni a színpadon
Havas Ervin interjúja, Népszabadság, 1977. október 30.


„Jó volna most már egy-két mondatban megfogalmazni, hogy miről is szólhat ma a Lear király, de nem lehet, mert átjárhatatlan, körüljárhatatlan darab ez. Mondják, Othello a féltékenység drámája, a Hamlet… Ez olyan felemás dolog. Címkézés. A Lear királyt se lehet egyszerűen megfogalmazni, hiszen miden szála, minden egyes figurája befejezett és tökéletes. Tökéletes figurák. Ahogy a természet a kegyetlenségével megteremtette az embert. Az embert, akiben minden jóság, minden nagyszerűség s minden aljasság benne van és varázsütésre működik: amikor föltámadnak benne az erkölcs alatti energiák, föltámad az emberben az állat, a vadság, akkor megfeledkezik mindenről, szülői tiszteletről, hatalommal való józan élésről… Már csak visszaélni tud vele… Ez a Lear király.
Csodálatos példája annak, ne engedjük, hogy az élet körülöttünk szétrohadjon!”

„… hűség a tehetségünkben előírt küldetéshez…”
Bessenyei Ferenc vallomása
Lejegyezte Pálfy G. István. Tiszatáj, 1977. augusztus


„Kedves Feri,

én is emlékszem ám közös „egyetemeinkre”, de még mennyire, de még hogyan, de még hányszor!
Csakhogy akkor igazában nem is én oktattam ott a színpadon, hanem egy „William” nevű tanár r, aki fiatal korában állítólag vadorzó volt Stratford-on-Avonben. Az ő iskolapadjában, az ő igéitől válhattunk együtt okosabbá, bátrabbá, szenvedélyesebbé, legalábbis akkor, arra a rövid időre valami olyannak képzeltük magunkat.
Shakespeare áramkörében akkor nap mint nap „kötővé” születtünk. Vagyis „teljes emberré” a „szelet-ember” helyett, akivé mindannyiunkat széttépnek a hétköznapok taposómalmai.
Te ennek az „emberi embernek”, „költő embernek” vagy és voltál remek teljességű hangszere, mert meg tud szólalni általad és benned az élet egész zenekara.
Az én érdemem annyi, hogy segíthettem akkor összehangolni a belőled feltörő muzsika erejét, tengerzúgását…”

Nádasdy Kálmán levele Bessenyei Ferenchez
az Othello próbáiról, 1980. február 2.
Idézi Deák Attila Bessenyei Ferenc című könyvében, 1989.


Azok a kiválasztott idézetek, melyek csak helyhiány miatt maradtak le a kész tablóról:

„Számomra ez a Hamlet-előadás a magyar színészet fejlődésének legmagasabb rendű megnyilvánulása. Csupa értelem, csupa világos összefüggés. Hogy kiragadjak magammal kapcsolatban egy mozzanatot: az imajelenetet néhány évvel ezelőtt könnyes hangon, sírva mondta el minden színész, magam is. De hát itt egy kudarcba fulladt megbánást kell elmondani! Valakiét, aki „bűnét bánni képtelen”! Vámos Lászlóval való közös gondolkodás után jutottam el oda, hogy lehántsam magamról a színészi mazochizmust, a folytonos „én hogy szenvedek!” hangsúlyozását. Igaz, hogy könnyek nélkül nem lehet megoldani a színpadot, de az átélés és a kontroll nélkül való elengedettség között akad egy középút is…”

Újnak és másnak lenni
Gách Marianne interjúja Bessenyei Ferenccel
Film, Színház, Muzsika, 1964. július 10.


VISSZA